2014. március 28., péntek

Micsoda véletlen ( III. fejezet )

*Emma szemszöge*


Sírhatnék is e miatt a seggfej miatt, de csak azért sem adom meg neki ezt az elégtételt. Bár az egész tervem darabokra hullik, amikor rájövök, úgysem láthatja.
 A szekrényemhez lépek, kiveszem a munkaruhám és az ágyra dobom. Fintorogva nézek rá, anyám szavai járnak a fejemben: "Édesem, csak az utcalányok öltöznek olyan ruhákba, amelyekből a bőrük 50%-a látszódik. Az ilyen stílus nem való hozzád." Csak egy, az átlagosnál 5 cm-rel rövidebb szoknyát akartam venni, de rögtön kikapta a kezemből. Jellemző. Sóhajtok, felrángatom magamra a hihetetlenül szűk topot és a rövidnadrágot, felkapom a kulcsaim, majd indulok a bárba. 
 A dolgozói bejáraton keresztül megyek be. Itt legalább nincs tömeg, de az izzadt testeket és a hányásszagot kitűnően érzem itt is. Köszönök Alysonnak, akivel ma fogom húzni az igát, és elindulok az első asztalomhoz. A villogó fények na meg a nagy meleg nem éppen jó kombináció, rendesen zsong a fejem, de ki kell bírnom ezt a pár órát. Unottan lépek a részeg srácokhoz. Inkább meg sem szólalok, csak megrázom a kezemben a jegyzettömbömet, hogy felfogják, miért is vagyok itt.
- Szia, édes! Mondd, nem akarsz maradni velünk? - A szőke srác rám vigyorog, tetőtől talpig végigmér, majd füttyent egyet. A szememet forgatom, tekintetem le sem veszem a papíromról.
- Mit szeretnétek inni?
- Ha te rajta vagy az itallapon, nem is kell semmi más.
- Még egy dobásotok van. Vagy mondjátok meg, mit kértek, vagy muszáj lesz megmozgatnotok a szteroidokkal felturbózott testeteket, és magatoknak hoztok italt. Nos?
- Hé, kislány! Vigyázz a szádra! - A kissé alacsony, viszont izmos, barna hajú srác feláll, megragad a derekamnál fogva, és csókolgatni kezd a nyakamnál. Sikítok, bár ez a dübörgő zene mellett mit sem ér. Próbálom eltolni, de túl erős, nem tudok mit tenni. Hirtelen egy árnyékot látok mozogni. A srác hátra rántja az engem szorító állatot, így végre szabad vagyok. Hátrálok, nagyokat lélegzek, homályosan látok a könnyeimtől. Az idegen bevisz pár jobbost, a támadóm feje hátra hanyatlik párszor, aztán összerogy, és ájultan zuhan a padlóra. Dübörgő szívemre szorítom a kezem, mintha ezzel segítenék kitörölni a történteket vagy legalábbis lelassítani a szívverésem. A szintén barna hajú, de sokkal barátságosabbnak tűnő srác megráz a vállamnál fogva, így próbálja ráterelni a figyelmem. Sikerül is neki, majd egy zsebkendőt nyújt felém.
- Köszönöm. - Annyira halk és remegő a hangom, elvész a zajban. A srác bólint, karját átveti a vállamon, így vezet a saját asztalához. Leültet, és odanyújtja az italát.
- Nyugi, ez csak whisky. Hidd el, segíteni fog. Bízz bennem. - Bólintok, majd lehajtom az italt. Kiveszi remegő kezemből a poharat, és visszateszi az asztalra. - Amúgy Zack vagyok. Ugye nem bántott az a seggfej?
- Nem, csak... fogdosott, és annyira megijedtem. Köszönöm, hogy megmentettél.
- Zack, a hős! - Veti oda nekem az előttem ülő srác. Eddig észre sem vettem, hogy nem vagyunk egyedül. Kissé rock-emós kinézete van a kis csapatnak, de látszik rajtuk, hogy igazából sokkal több rejlik a zord külső alatt. Óvatosan felállok, és a társaság felé fordulok.

- Köszönök mindent, és azzal hálálom meg, hogy ma este a ház vendégei vagytok. - Bágyadtan rájuk mosolygok, hihetetlen vigyor ül az arcukon. Zack megrázza a vállam, aztán visszaül a helyére, és kacsint. Visszaindulnék, csakhogy neki ütközöm egy fekete pólóba bújtatott mellkasnak. Ijedten nézek fel, hátha az egyik srác jött vissza bosszút állni, helyette Damon arcába nézek, szeme veszélyesen csillog.
- Hát te mit keresel itt? Azt hittem, kislányokat nem engednek ide be.
- Én... - Meg sem tudok szólalni. Szerencsére Zack közbe szól.
- Hé, haver, ne piszkáld. Most szedtem le róla egy golyófejű izom gyárost. - Le sem veszi rólam egy ideig hideg, kék szemeit, aztán keményen néz Zackre.
- Megoldja ő maga is. - Leül, elveszi az egyik fekete hajú srác italát és lehúzza. Rám sem hederít. Zack bocsánatkérően rándít egyet a vállán, és hátulról tarkón csapja Damont. Mosolyognom kell a látványukon. Látszik, hogy régebben ismerik egymást. De ha két ember ennyire ég és föld, mint Zack és Damon, hogyan lehetnek barátok?
 Visszasétálok a pulthoz, lerakom a tálcámat az asztalra, és kisurranok az öltözőkhöz. Kell egy kis idő, hogy összeszedjem a gondolataimat. Zack kedves, segítőkész, és láthatóan sokkal közvetlenebb, mint bárki, akit ismerek. Damon más tészta. Szörnyen arrogáns, hihetetlenül bunkó, mégis valami érthetetlen okból vonzódom hozzá. Nem is, inkább vonzódnék, ha nem tudnám, milyen romlott belül.
 Hatalmasat sóhajtok, az egész térségben hallatszódik, de nem érdekel. Ösztönösen a fülem mögé simítom a hajam, és visszatérek az izzadt testek forgatagába.


BlondyBo ;)

2014. március 21., péntek

Láthatatlan lehetőségek ( II. fejezet )

*Damon szemszöge*

Én komolyan mondom, megőrülök! Mi a jó anyámat képzel magáról ez a csaj? Esetleg ő itt az Atya Úristen vagy mi van? Ezt érdemlem azok után, hogy megmentettem az életét? Az idétlene ott hagyta volna azt a kis egoista pofáját, ha nem vagyok ott. Hah, én nem fogom bírni mellette, inkább itt hagyok mindent a picsába és keresek más hobbit!
Ilyen gondolatokkal tüdőzöm le cigimet, aminek füstjét kicsit bent tartottam, hogy tudjon rendesen hatni.
Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Elment életem legjobb partnere, utána meg kapok egy ilyet… Nagyon remek!
Gondolatmenetemet megszakítja az üvegajtó elhúzásakor keletkező sercegés, majd lépteket hallok. Könyörgöm, csak ne ő legyen! Jaaj, hát ki más lenne? Esküszöm, ledobom innen az erkélyről, ha meg mer szólalni! Szemem sarkából figyelem, ahogy előhúzza zsebéből a... G-Pent? Ez most komoly? Döbbentségemnek hangot is adok.
- Amatőr! – lököm neki flegmán egy szemforgatás kíséretével. Mintha meg sem hallotta volna, belekezd monológjába.
- Figyelj! Nem bírjuk egymást, ez tény. Viszont így a világbajnokság is ugrott. Muszáj kicsit félretennünk az ellentéteket és össze kell dolgoznunk amennyire csak tudunk! A legjobb megoldás lenne, ha edzés után beülnénk egy kávéra, hogy közben megbeszéljük a dolgokat. Rendben?
Vészesen közel lépek hozzá, szám pár centire áll meg fülétől. Így hatásosabbnak érzem.
- Előbb nyomom le a G-Penedet a torkomon! – kacsintok rá, majd veszem is az irányt a kijárat felé. Nincs idegzetem egy légtérben lenni vele, se a többiekkel. Egyszerűen csak haza akarok menni!
-  Damon! – hallok meg egy kedves, mégis magabiztos hangot. Hozzá végképp nincs kedvem.
- Jess, bele se kezdj! Nincs az az isten, hogy tovább itt maradjak! Szeretlek, tisztellek, viszont ezt még tőled sem tűröm! Mi a frászért kellett pont vele összeraknotok? Tudjátok jól milyen viszály van köztünk. Hát köszönöm szépen, rohadt jól esett, de elég is volt! Helló! – fordítok neki újból hátat, és elegánsan kivonulok. Nem érdekel, mit üvöltözik utánam, mikkel próbál visszacsalni, túlságosan feszült vagyok mindehhez. Valahogy le kell nyugtatnom magam. Már tárcsázom is Zack haveromat, hátha van kedve egy kis éjszakai partyhoz.
- Cső tesó! Jössz a Fallen Angels-be?
- Csá, naná! Mikor, kikkel?
- Velem, 10-kor! Be***unk ma ember! Nagyon rám fér! – meg sem várom válaszát, kinyomom a telómat, becsúsztatom zsebembe, és indulok is haza készülődni. 9 óra van most. Remek, van időm ráhangolódni az estére. Először letusolok, utána felveszek egy világosszürke csőgatyát, egy fekete inggel és szintén fekete magas szárú tornacipővel. Befújom magam a kedvenc James Bond parfümömmel, ami Lime, tengeri aromák, kávé valamint cédrus illatúnak van mondva, és fél óra alatt letudok mindent. Váo, ez nálam új rekord. Azon gondolkodom, hogy ledőlök egy kicsit pihenni, úgyis van még időm. Elindulok a kanapé felé, viszont út közben megállok. Eszembe jutnak a ma történtek. Nem bírom elhinni, hogy valaki képes így viselkedni. Hiszti királynő ez a csaj, meg is halnék, ha ilyen mellett kellene letöltenem az életemet. Süt róla a karót nyeltség, szerintem azt sem tudja, mi az a buli. Egyszer kéne elmennie a Fallen Angels-be és egyből megismerné a ”kemény buli” fogalmát. De várjunk már? Mióta érdekel ez engem? Tőlem akár 10 macskával is beposhadhat egy öregek otthonában. Inkább élek rövid, de tartalmas életet.
Elmélkedésemből telefonom csengőhangja kelt fel.
- Na, mi van Tesó, nem jössz? Már a második kört toljuk! Ha nem érsz ide 5 percen belül lehúzzuk a tiedet is!
- Tudod, ez csak a lazafiú imidzsem. Muszáj elegánsan késni minimum 10 percet, de, csak mert nagyon jó arc vagyok, elindulok! Vigyek valamit?
- Most nyálas leszek, és azt mondom, hogy magadat, Cicuska! – azonnal meghallom a háttérben a röhögést, amibe én is bekapcsolódom – egyébként nem kell, csak haladjál!
- Rendben van, Mókuskám!– ezzel lerakom a készüléket. Mennyire vicces, hogy este 10:00-kor egy rakás idióta már 2 kör Whiskyt lehúzott? Látszik, hogy az én barátaim, csak ők lehetnek ekkora barmok. Büszkén megveregetem a vállam, felkapom a kedvenc bőrdzsekimet, majd gyalog nekivágok a több mint 10 perces útnak. Kocsival mégsem mehetek, nem leszek vezetőképes állapotban véleményem szerint.

HItaly :)

2014. március 14., péntek

Változások ( I. fejezet )

*Emma szemszöge*

- Felkészültetek? - ordítja túl a zenét az edzőnk, mentorunk, második anyánk, Jess. Arcán különböző színek tükröződnek, amitől csak még jobban izgulok. 
- Csináljuk! - Nick előre nyújtja a kezét, majd mi is követjük a példáját. Háromszor rázzuk meg összekapcsolt kezeinket, majd felrepítjük őket. Boldogan, de idegesen nevetek fel.
- Legyek büszke rátok! - összeborzolja a hajunkat, és magunkra hagy
- Izgulsz? - Néz barna, lágy szemével az enyémbe Nick.
- Mindjárt elájulok. - Lassan fújom ki a levegőt, hátha ettől lenyugszom. A hangszórókból a mi számunk visszhangzik, és persze izzadni kezd a tenyerem. A függönyt elhúzzák, a fényszórók megvakítanak, de mosolyt erőltetek magamra, és megfogom Nick kezét...


 - Figyelsz? - Kezével csettintget előttem Ashley, az egyik táncos lány, és egyben legjobb barátnőm. Felnézek dühös arcára, és picire összehúzom magam.
- Bocs. Mit mondtál?
- Csak éppen arról meséltem, hogy mit gondolsz arról, hogy Nick elköltözött?
- Na, álljunk meg! Nick elköltözött? Mikor? - Pánikolni kezdek. Ha nem ő lesz a párom, akkor mégis ki?
- Tudtam! Úgy tudtam, hogy neked nem szólt. Állítólag annyira beléd esett, hogy nem bírt tőled elbúcsúzni. - Ajkát lebiggyeszti, de nem sajnálja.
- Ez nem igaz! - Elpirulok a gondolatra is, hogy belém esett. Pont belém? Kész röhej!
- Mindegy. Remélem, hogy a legcukibb pasit kapom párnak: Edwardot!
- Komolyan ő kell neked?
- Most miért? Tiszta Alkonyat sztori lehetne az életünk! Én simán engedném, hogy... - Nem akarom hallani a hangos álmodozását. Maradjunk a tényeknél: nincs párom, ráadásul fél óra múlva edzés. Na szép!


 Annyira szorítom a kezét, hogy már szinte fehéredik. Az adrenalin összecsap az idegességemmel, és emiatt egy helyben toporgok. Nick a fülemhez hajol.
- Nyugodj már meg! Mintha egy karton Red Bullt felhajtottál volna. Nem lesz semmi baj. - Egy puszit nyom az arcomra, majd elhúzódik. Gyakran szokta ezt csinálni, már meg sem lepődöm. A zsűri visszaül a helyére, és én csak még jobban pörgök.


 - Üdvözlöm az összes új tagot! A régiek már hozzászoktak a szadizmusomhoz, úgyhogy nektek az eleje lesz a legnehezebb. - Mindenki nevetésben tör ki, az újak megkönnyebbülten sóhajtanak fel. - Jessica vagyok, az új mentorotok. Ha képesek vagytok tartani a tempót, akkor sikeres évet fogtok zárni. Mindenben a segítségetekre leszek, még pelenkát is cserélek, ha kell. - Jess sosem bírta a humor nélküli beszédeket, amitől mosolyognom kell. Ashley mellettem titokban fényképezgeti a mostanra már tényleg egész jóképű Edwardot, de én nem tudok pasikon gondolkodni. Az agyam tele van lehetséges partnerjelöltekkel, és felrobbanok. Kösz szépen, Nick!

 Nick a derekamnál emel fel, annyira boldog. Annyit nevettem már, hogy teljesen fáj már a szám. Amint letesz, rögtön magamhoz szorítom. A kis konfettik már teljesen ellepik a hajunkat, de nem érdekel! Nyertünk!
- Megmondtam! - Szalad hozzánk Jess. Mindkettőnket megölel, és fogalmam sincs, honnan, de elővarázsol egy pezsgős üveget. - Nyugi, alkoholmentes. - A kezünkbe nyom 1-1 papírpoharat. - A sikeres jövőtökre! - Koccintunk, és most érzem először magam igazán boldognak...

 - ...ma csak az alapokat vesszük át. De! Előtte még kiválasztjuk a párotokat. - Jess felém int, én rögtön felpattanok. Odaszaladok hozzá, ő pedig félszegen mosolyog. Soha nem szokott így csinálni, kivéve, amikor... - Van egy rossz hírem, és kérlek, ne haragudj meg rám miatta, oké? Nem én akartam, csak így alakult.
- Mondd már! Kezdesz megijeszteni.
- Csak... összekerültél Damonnal. De hidd el, én... 
- Mi?! Ezt nem teheted! Bárkit, csak ne őt!
- Annyira sajnálom, de nem maradt senki más, Emma.
- Én...én most elmegyek...
- Ne! Emma, várj! - Hajthatatlan vagyok. Valósággal feltépem az ajtót, annyira dühös vagyok. Hogy tehette ezt meg, ráadásul pont velem? Basszus! Az egoista, barom Damon Knight. Olyannyira dühös vagyok, hogy nem is figyelek előre, csak trappolok. Alap hiba, mert amikor jobbra pillantok, egy kocsi fényszórója majd' kiégeti a szemem az éjszakában. Megdermedek, nem tudok mozdulni, bármennyire is szeretném. Az ember ilyenkor csak végignézi, ahogy szépen, lassan elüti őket az autó. Pont, mint mikor elejtesz valamit, de nem kapsz utána, hanem hagyod lezuhanni. Gondolatban végigjátszom életem legszebb pillanatait: az összes szülinapom, a barátaim, és persze a verseny mind közöttük van. Annyira gyorsan történik minden. A szemem behunyom, reszketve várom a véget, de ekkor erős rántást érzek, erős kezek hátra húznak, aztán az idegenre esek. Zihálok, és annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak egy halk "Köszi"-t dörmögök, aztán már rohanok is.
  Ledobom a táskám az ágyra, és a fürdőbe lépek. Egy gyors zuhanyt tervezek, de megint keresztülhúzom a saját számításaimat. Egy órán keresztül forognak az agytekervényeim. Remeg a kezem, de belül jól vagyok. Jól vagyok. Elég relatív fogalom. Teljesen üres vagyok. Nem érzek semmit. Riadtnak, idegbetegnek, talán még depressziósnak is kellene lennem, de nem vagyok. Robotként veszem fel a ruhám, és bezuhanok az ágyamba…
  Nagy levegőt veszek, és belépek az ajtón. Tekintetem végigfuttatom a termen. Csak páran vannak itt: van, aki már most bemelegít, van, aki kint cigizik, és van, aki könyvet olvas. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy az utóbbi pont Damon. Egy jó pontot megérdemel, de nem nőtt túl nagyot a szememben. Nagyot sóhajtok, és elé lépek.
- Szóval, összeraktak minket. Ami azt jelenti, össze kell szedned magad. Nem szoktam figyelni, hogy teljesítesz, de majd segítek neked, és...
- Állj! Te segítenél nekem? Már megbocsáss, de vagyok olyan jó, mint te. Tudom, hogy ez a tény nem egyezik a kis képzeteiddel, de érek annyit, mint te! - Már felállt, egyenesen elém állt, és a szemembe néz. Harag csillog benne, de tartom magam. Nem törődöm a ténnyel, hogy pár centi választ el minket, és hátra lépek. Megadón feltartom a kezem, bocsánatkérően sóhajtok.
- Jó, mindegy. - A kezem nyújtom felé. - A nevem Emma L...
- Tudom ki vagy. Láttalak a versenyen. - Feláll, előkap egy cigit a hátsó zsebéből, és kisétál. Hideg zuhanyként ér ez a beszélgetés. Lehet, hogy nem is olyan rossz srác. De még mindig nem kedvelem... 



BlondyBo ;)

2014. március 12., szerda

Bemutatkozás :)

Sziasztok! :)

Mi lennénk a BlondyBo Italy duó. Így van, ketten vagyunk, én, HItaly és barátnőm, BlondyBo. A blog története rövid és egyszerű. Most kezdtük a gimit, együtt járunk spanyolra, megismerkedtünk, jó barátnők lettünk, megtudtuk egymásról, hogy történeteket írunk, és kitaláltuk ezt a románccal és kalandokkal teli sztorit. Én fogom írni a rosszfiúnk szemszögét, BlondyBo pedig Emmát választotta.
Legkésőbb szombaton feltesszük az első fejezetet. Remélem, minél többen elolvassátok, és adtok nekünk valamilyen visszajelzést, hogy érdemes-e folytatunk vagy sem. Nagyon várjuk a véleményeteket! :)


Puszi: BlondyBo HItaly <3

2014. március 9., vasárnap

Prológus



A két fiatal, tehetséges táncos új akadályba ütközik: el kell viselniük egymást. Vajon meddig bírják együtt? Feladják, vagy együtt kitartanak a szűkös órákban. Damon Knight jó srác, igazi rosszfiús külsővel, amivel az összes lányt leveszi a lábáról, kivéve egyet. Emma Lloyd imád táncolni, de mindig is volt egy ellensége: az új táncpartnere. Megnyerik a versenyt vagy feladják harc nélkül? Megváltozhat-e valaha köztük ez a kapcsolat? Sajnos a sors nem mindig mellettük játszik, többször keresztbe tesz nekik, főleg szegény Damonnak. Emma életébe belép egy ember, aki még nagyobb tüzet szít kettejük közt.