Mi történik velem? ( XII. fejezet )

*Damon szemszöge*

Megmondom őszintén, imádok tanárosat játszani. Amikor engem követ mindenki, egyszerűen remek érzés. Talán vezetőnek születtem.

- Na, ha kiélted a vezetői vágyaidat, akár bele is kezdhetnénk!– bök oldalba mosolyogva Emm. Bármennyire fáj bevallanom, Jessnek igaza lett. Ez a tánc összehozott minket. Minden sokkal jobb, mióta nem marjuk egymást.

A bemutatóórára nem készültünk, ezért spontán találjuk ki a partneremmel a számokat. Kezdetnek egy cha-cha-cha, utána bécsi keringő, blues, angolkeringő. Kifogytunk az ötletekből, de no problem. Damon bácsi megoldja.

- Na, mi legyen a következő? Srácok, szeretnétek választani? Bármi lehet, amit csak akartok!

Az újoncok összenéznek, és egyből a tangót nyögik be. Meg sem lep. Benyomom a lejátszót, megkeresem a dalt, majd ahogy kell, magamhoz húzom Emmát. Ha már bemutatóóra, hozzuk ki a maximumot. A legszenvedélyesebb tánc mindközül, vegyük komolyan. A testünk teljesen összesimul, érzem az összes mozdulatát. Végig egymás szemébe nézünk, nincs szükség figyelni a másikra. Barna szemében látom a szikrát, ami pillanatok alatt tűzzé lobban. Néha komolyan úgy érzem, az utálata mögé próbálja bújtatni az érzéseit. Ez nálam is így lenne?

Egy pillanatra nem figyelek, már majdnem hátraesett Emma, de sikerül úgy elkapnom, mintha ez is a koreográfiához tartozna. Így túl közel kerülünk egymáshoz. A levegő forr, mi lihegünk, és ha nem tör közbe a tapsvihar, talán más is történt volna. Túl sokat képzelek most már. Istenem, nekem barátnőm van, mi a frászért gondolkodok ilyeneken?

- Akkor 5 perc szünet, srácok! – kikapom a zsebemből a cigimet, majd kimegyek a teraszra, reményeim szerint egyedül. Imádom, hogy sosem jönnek be nekem ezek a remények. Pár perccel később húzódik az üvegajtó. – Még mindig a G-pent tolod? – hallatok egy enyhe gúnyt a hangomban.

- Te meg még mindig szenesíted a tüdőd? Továbbra sem értem, hogy lehetsz te az egyik legjobb táncos.

- Hé, kezdjük előröl a támadást, Lloyd? – szívok egyet a cigimből, de nem tudom túl sokáig bent tartani, egy enyhébb köhögő görcs tör rám.

- Én neeem – nyújtja el az utolsó szót – csak ha így folytatod, nem leszel profi. Látod, már köhögsz, később ez csak rosszabb lesz. Egy verseny közepén rád jön egy ilyen, aztán puszi. A zsűrit nem érdekli, hogy mi bajod, diszkvalifikálnak szépen, de nem csak téged, engem is!

- Kislány, nyugi van! Úgy beszélsz rólam, mint valami kemény nikotinfüggőről, pedig van, hogy kétnaponta szívok el egy szálat! Ember, én sem értem, mi bajom, viszont az fix, hogy ennek semmi köze a cigihez.

- Ja, persze. Hiszem, ha látom, Knight! – ki sem veszi a G-pent, inkább visszamegy a terembe. Ököllel a korlátra ütök. Kezd nagyon elegem lenni ebből. Ezen a héten olyan jól elvoltunk, most hirtelen rájön a hülyesége, és nekem támad. Rohadt jó, más sem hiányzott. Ingerülten rákönyökölök a fára, majd tenyerembe temetem az arcomat.

Újra hallom az ajtó húzódását. Első tippem: belátta, hogy idiótán viselkedett, és bocsánatot kér. Ehelyett két kar kulcsolódik össze a mellkasom előtt.

- Legalább valakit érdeklek.

- Mi történt? – suttogja, miközben megpróbál elém furakodni. A derekára csúsztatom a kezem, magamhoz húzom, homlokomat az övére hajtom, és próbálok lenyugodni.

- Nem értem, hogy a fenébe bírsz mellette lenni.

- Hát, 16 év után már megszoktam. – mosolyodik el.

- Ez az! A róla alkotott képemet 16 másodperc alatt le tudja rombolni. Fogalmam sincs, meddig lesz ez még így, és én meddig tűröm még ezt. Szerinted Jess benne lenne egy párcserében?

- Na, ne csináld már! Ha más nem, legalább a tánc miatt bírd ki! Ti vagytok a legjobbak, ezért nagyon büszke vagyok rátok! Kérlek, a kedvemért maradj vele! A versenyen verhetetlenek lesztek, és csak ez a cél. Tedd félre a nézeteltérést, csak egy kicsit.

Durva, milyen hatással van rám ez a csaj. Nem sok ember tud befolyásolni, nagyon önfejű vagyok, ő viszont ezzel a gyengéd, nyájas viselkedésével simán levesz a lábamról. Mosolyogva hajolnék egy csókért, csakhogy a tokrom ezt nem hagyja. Egy újabb köhögő görcs jön rám, ez viszont kicsit erősebb.

- Hé, mi van veled? Félrement a cigi? – vigyorog rám gonoszul.

- Ne kezd te is! Elég volt ezt végigjátszani Lloyddal.

Védekezőn felemeli a kezét, majd ő csókol meg. Már kezdtem volna elmélyíteni, de megtörtek. A bejárati ajtóban feltűnt Jess. Ez nem jelent túl jót.

- Knight, befelé! – kiabál ki nekem a tanárunk.

- Ajaj, mit vétettem? – sóhajtok, majd szépen bevonulok.

- Rájöttem, hogy nektek feladatotok volt, amit be kell mutatnotok! Akármennyire vagyok másnapos, érdekel, mit hoztatok össze!

Ez igen, minden tiszteletem az övé. Komolyan mondom, Jess néha nagyon be tud csavarodni. De mindegy, ha már visszajött, akkor legyen. Beállok az ijesztő tekintetű párom elé, felvesszük a kezdőpozíciót, majd felcsendül a zene. Az eleje tökéletes, aztán jön egy apró rontás. Nagyon nyugtalankodik a kezeim közt, valószínűleg, azért, mert túl közel vagyunk egymáshoz. A karom teljesen körbeéri, annyira egymáshoz vagyunk simulva. A lábunk egymás mellett közvetlenül. A csípőnk egyszerre mozog, de mégsem érzem az összhangot. Megint változott, megint egymásnak vagyunk feszülve, és ez erősen kihat a táncunkra. Hamarosan újra meglátogat a köhögés. Nem hiszem el, mi lett velem? Egy szál cigi okozhatta? Bármi is ez, le kell állnom, nem bírom végigtáncolni. Fél kézzel a falnak támaszkodok, és igyekszem nem kiköpni a tüdőmet.

- Damon, jól vagy? – ragadja meg gyengéden a vállamat Jess.

- Nem tudom.

- Erről beszéltem, te idióta! Pár év, és bemelegíteni se fogsz tudni megállás nélkül! – kiált át a terem másik végéből Emma. Nekem ebből most lett elegem. Megindulok felé, ő természetesen hátrálni kezd. A falnak szorítom, ijesztően közel vagyok az arcához. Semmi ütési szándékom nincs, csak egy kis megfélemlítés. Azért nehogy már azt higgye, felettem áll.

- Ide figyelj, Lloyd! Elegem van belőled, elegem van ebből a lekicsinylő stílusodból, és a folyamatos támadásaidból! Mi a halált ártottam én neked? Az elmúlt 1 hétben nem volt semmi bajod, azt hittem Zacknek sikerült valami eredményt elérnie, de nagyot tévedtem. Ez most mondom először és utoljára, szóval jól figyelj minden szavamra!

Síri csend támadt a teremben, mindenki lélegzetvisszafojtva várja a végkifejletet. Esze ágában sincs senkinek közbelépni, ahhoz túlságosan meg vannak szeppenve. Tulajdonképpen ez a cél. Emma szeméből is több mindent tudok kiolvasni. Enyhe félelmet, meglepettséget, csalódottságot valamint aggodalmat.

- Ha nem vagy hajlandó együttműködni velem, egy szavadba kerül, szólok Jessnek, és a soha viszont nem látásra. El lehet tőlem menni, senki nem tart vissza!

Egy gyengébb köhögés után oldalra pillantva figyelem a jelenlévők, majd Emma reakcióját. Lehet, túllőttem a célon, de nem érdekel. A száját válaszra nyitná, én viszont megfordulok, és kimegyek. Le kell ülepednie a dolgoknak, majd ha mindenki lenyugodott, talán beszélhetünk a dolgokról.

Dél van. Egy szál pólóban sétálok haza, én idióta otthagytam a kabátomat. November végén már érezhető a tél szele. A hideg csontomig hatol, tiszta libabőr vagyok, de nem érdekel. Legalább nem csak a történteken agyalok. Út közben is elkezdek kicsit köhögni. Ez biztos nem a cigi.

Nem megyek egyből haza, szükségem van egy kis friss levegőre. Felszállok a kis Harleymra, ami hasonló Zack járgányához. Együtt vettük még a régi szép időkben. Hiányzik az az idő. Mindegy, átmotorozok Bostonba, minél messzebb a gondoktól. Magány. Ez az, ami a legjobban segíthet. Járok egyet a belvárosban, valamiért sokkal nyugtatóbb ott a légkör.

Hazaérve először ellátom Parancsnokot. Miután lecsekkolom, hogy rendesen eszik-e, fáradtan bevonszolom magam a zuhany alá, majd végre bezuhanhatok az ágyba. Este 11 óra  mégis nehezen tudok aludni, biztos az ideg. Egyszer fázom, egyszer melegem van. Na, pihenésnek annyi. Parancsnok időközben felugrott az ágyamba, és most a lábamon fekszik. Aranyos, már forgolódni se tudok. Istenem, több problémám van, mint egy lánynak. Szánalmas.

***

Reggel valami borzasztó nyivákolásra kelek. Hirtelen ki se tudom nyitni a szemem. A fejem majd szétrobban, alig bírom megemelni. A testem nem teljesíti a parancsaimat, csak ernyedten hevernek az ágyon. A torkomból valami hörgésszerű hang tör fel, amit egy hurutos köhögés vált fel. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire beteg. Az egész pofám tele van trutyival.

A sipákolás továbbra sem hallgat el. Beletelik egy kis időbe, mire rájövök, hogy a telefonom csörög. Minden erőmre szükségem van, hogy elnyúljak érte. Félkómásan leolvasom Ash nevét, és felveszem.

- Damon, végre! Minden oké? Nem akartalak zavarni tegnap, gondoltam szükséged van egy kis magányra, most már viszont aggódom. Kérlek, találkozzunk edzés előtt!

Basszus, az edzés! Nem tudom, képes leszek-e bevánszorogni. De, muszáj lesz! Megmutathatom Lloydnak, hogy nem a cigi miatt köhögtem. Végre, kicsit visszavághatok! Rögtön elönt egy enyhe adrenalin löket, így könnyebben találok kiutat a lepedők és párnák fogságából.

- Ott találkozunk! – szólok bele valami nem evilági hangon. Ezt a két szót is kínszenvedés kinyögni, ezért inkább lerakom. Biztos levágta a szitut ennyiből is, de nem gond. Majd edzésen megbeszélünk minden. Feltéve, ha addigra nem olyan lesz a hangom, mint egy halálán lévő fókának.

A reggeli rutin kicsit elmarad. A kétnapos borostám csak még betegesebb külsőt nyújt. A ruházatom úgyszintén. Kék farmer, 2 pulcsi, mivel szörnyen ráz a hideg, egyiknek a kapucniját a fejemre húzom, még egy kabát, egy bakancs és indulok is. A szédülés nehezíti a sétát, csak húzom a lábam magam után. Szánalmasan festhetek, de 10 perc múlva végre a bejárati ajtó előtt állok. Amint belököm magam előtt, minden szem rám szegeződik. Kezdődjön a móka.

HItaly:)

A fagyis lány és a pornófilmrendező ( XI. fejezet )

*Emma szemszöge*

- Na neeem! Nem és nem! NEM! Nincs az a csokifagyi mennyiség, amiért én ezt vállalom. - idegesen fújtatok, a hajamba túrok, de semmi sem segít. Rápillantok Damonra, aki csak mosolyog. Annyira letörölném azt az önelégült vigyort a képéről!

- Emma, ne borulj ki! Csak szeretném, ha minden jól menne. Ha kissé felizzana köztetek a levegő. - Damonnál betelt a pohár, nem tudja visszafojtani a nevetését. A hang hallatán én is elmosolyodom, de gyorsan elkomorodok.

- Hát ez kész! Az egyik fagyit akar, a másik pornófilm rendezőnek képzeli magát. Kész röhej. Jess, tudom, hogy csak jót szeretnél, de mégis kit akarsz átverni? Csodálatosan borzalmasak vagyunk együtt, és ezen már semmi sem segít. Nem is értem, miért akarod annyira, hogy együtt legyünk. Lehetnénk egy újonccal is, viszont te összeraksz minket. Mégis miért?

- Hé! Nem azért, de te is tehetsz arról, hogy ez nem megy nekünk. Ha megerőltetnéd magad, akkor talán sikerül. Ha csak nyavalyogsz, azzal nem megyünk semmire.

- Na, végre, köszönöm! Tehát akkor egy hetet adok nektek. Ha nem vállaljátok be, kereshettek másik helyet. - Jess elfordul, tekintete megakad egy nemrég érkezett fiún, majd odaszalad hozzá. Kényelmetlenül érzem magam, Damon tekintete lyukat éget a hátamba. Pazar. Kelletlenül megfordulok, ő pedig már velem szemben áll. Kék szeme izzik, próbálja visszafogni magát. Aztán váratlanul lehunyja a szemét, lassan kifújja a levegőt, majd mikor megint kinyitja, egészen mást látok benne. Talán vágyat?

- Lássunk hozzá. - mormolja nekem halkan, és a lélegzetem is eláll. Megköszörülöm a torkom, majd beállok a kezdő pozícióba. Úgy, ahogy a lány a videóban. Folyamatos ismétlésre állítja a videót, aztán félig egymást, félig a képernyőt nézve kezdünk táncolni. Keze a derekamon van, amitől az adrenalin szintem az egekben, a fülem zúg, és izzad a tenyerem. Ha nem tudnám az ellenkezőjét, azt hinném, hogy szerelmes vagyok Damonba. Felnevetek ezen az idióta ötleten, mire Damon furán néz rám, aztán ő is elmosolyodik.

- Skizofrén lettél?

- Nem, dehogy. - az egész fejem vörös. Belenézek abba a mély kékségbe, amibe mindig beleveszek, és ez most sincs másképp. Felvonja a szemöldökét, mire köhögök egyet.

- Mit meg nem adnék azért, hogy belelássak a fejedbe. - suttogja, én pedig kuncogva beleboxolok a vállába. A zene elindul, mi pedig mozgunk. Kivételesen nem hibázunk, és még ő is meglepődik ezen. Megtaláltuk az összhangot. Annyira közel vagyok hozzá, hogy érzem az arcszeszét, ami azt jelenti, hogy ma reggel borotválkozott, a dezodorját, a motorolaj jellegzetes illatát. Össze sem hasonlítható Zack mentás samponjával és a fenyőillatú dezodorjával, mégis egy pillanatra elkábulok. Lehunyom a szemem, majd egy óvatlan pillanatig elképzelem, ahogy a fürdőszobájában áll, felsőteste még vizes, derekán meg van kötve a törölköző, haja nyirkos, és kecses mozdulatokkal borotválja az arcát. Megremegek, mire ő megáll, leállítja a videót, én pedig kinyitom a szemem. Aggódó tekintete megállapodik rajtam, majd megfogja a kezem.

- Jól vagy?

- Persze, csak fázom. - Füllentek. Miért kellett észrevennie? Látszik rajta, hogy nem veszi be, de rám hagyja. Kifújom az eddig bent tartott levegőt, majd ismét visszatérünk a feladatunkhoz.

Jessnek igaza volt. Ez a feladat olyan közel hozott minket egymáshoz, amire nem is számítottunk. Már sokkal kevesebbet veszekszünk, sőt, kifejezetten élvezem a társaságát. Furcsa mód már nem bosszantjuk annyira a másikat, mint az elején. Jess meg úgy néz ránk, mint aki randi guru tanfolyamot végzett volna, és mi voltunk az ő "álompárja". Velünk példálózik folyamatosan, amitől az idegeimre megy, Damonnak meg kifejezetten növeli az egóját.

***

A mai nap bemutatóóra, ilyenkor megmutatjuk az esetleges új diákoknak, mire is számíthatnak itt. Én személy szerint nem vagyok oda érte, de kötelességem táncolni előttük. Nyílik az ajtó, mire a reakcióm egy pár másodperces remegés, de csak Damon érkezett meg. Kezében három Starbucksos pohárral egyensúlyozik. Az egyiket Ashleynek adja, majd ad neki egy gyors puszit, a másikat pedig az én kezembe nyomja. Egy mosolyt küldök neki, aztán előveszem a fánkjaimat, és mindkettőjüknek adok egyet-egyet. Az elmúlt hét során hozzászoktunk ehhez a reggelihez, úgyhogy mindig Damon hoz kávét, én meg fánkot. Fő az egészség, nem? Az ajtó ismét nyílik, és mikor arra nézek, megpillantom Jess-t. Kezem a szám elé teszem, nehogy hangosan felröhögjek. Olyan szinten másnaposnak néz ki a lehajtott fejével, napszemüvegével és a gyűrött ruháival, hogy még én is csodálkozva nézek rá. Voltam már másnapos, de ő aztán végképp túltesz rajtam. Damon szalad oda hozzá elsőként.

- Szia, Jess. Hát nem csodaszép ez a reggel? - Közel hajol a füléhez, és bár nem kiabál, tisztán hallom minden szavát a terem másik végéből. Jess összeszorítja a szemét, kezét kétoldalt a halántékához emeli, és dörzsölni kezdi. Ledobja a szemüveget, majd egy hatalmasat üt Damon karjára. Ő csak nevet, mire Jess ismét összerándul.

- Kuss legyen! Én is emberből vagyok, ne ítélkezzetek. Csak maradjatok csendben. - Suttogja erőtlenül. Leül az egyik padra, én pedig mellé. Kérdőn néz rám, aztán elfogadja a kávémat.

- Ugye tudod, hogy ma van a bemutatóóra?

Rám kapja hatalmas zöld szemeit, majd felszisszen.

- Basszus. Nem fogom kibírni, így is szétrobban a fejem. Tegnap a barátnőm szülinapi buliját tartottuk, és hát kissé sokat ittam.

- Nyugi, nekem nem kell magyarázkodnod. Figyelj, mi lenne, ha átvállalnánk ezt tőled Damonnal, és te pedig hazamennél. Mit szólsz?

- Én nem is tudom…

- Naa. Menj haza, pihend ki magad. Bízd ránk az egészet. Tűnés! - A vállánál fogva lökdösöm ki, ő pedig vigyorogva hagyja magát. Miután elment, Damon lép hozzám. Kérdőn néz rám, én meg csak vállat vonok.

- Mi volt ez az egész?

- Mi tartjuk a mai órát. - Pókerarcot vág, mégis a szeménél lévő apró ráncok jelzik, hogy jól mulat. Kikerül, bemegy az öltözőbe, majd pár perccel később egy pálcával a kezében lép a terem közepére, én pedig vigyorogva figyelem.

- Gyerekek, figyelem! Mostantól rám fogtok hallgatni. Először is: kérek egy új cipőt... - Visszafojtom a nevetésem, közben Ashley mellém lép.

- Hallod, Emm, Damon miért hiszi azt, hogy ő egy tanító néni? - suttogja. És eddig bírtam. Hangosan felröhögök, és a barátnőm is csatlakozik hozzám. Damon ránk pillant, és elégedetten vigyorog. Odalépek hozzá, majd elrángatom.

- Elég lesz a hülyeségedből. Inkább kezdjük el, mert úgy látom, minden érdeklődő megérkezett. - mutatok a sarokban feszengő fiatalokra. Egy mosolyt villant felém, aztán elkezdi az órát.

BlondyBo;)

Fizikai és szellemi erősítés ( X. fejezet )

*Damon szemszöge*

Furcsának, egyben viccesnek tartom, hogy lassan minden lélegzetvételemben a rosszat látja. A mozit most megértem, de ahogy állandóan azokkal a szemekkel nézi, hogy csókolom meg Ashleyt, vagy amikor puszit adok neki… esküszöm, néha már megijedek. Ha nem ismerném, azt hinném féltékeny. E szónak a gondolatára széles vigyorra húzom a számat, amit a mellettem sétáló Zack is észrevesz.

- Ennyire feldob a mozi? – röhög fel.

- Persze, tudod milyen régen meg akarom nézni az Amerika kapitányt? Marvel filmekkel nem sok más tud versenybe szállni.

- Teljes mértékben egyet értek! Gondoltam, hogy érdekelni fog, ezért is akartalak elhívni titeket. Bár, nem tudom, a csajokat mennyire érdekli.

- Ash nyitott mindenre, miatta nem kell aggódni. – mosolyodom el, ahogy ránézek a kicsattanó formában lévő barátnőmre. Arca csak úgy virul, szemében ott van az a felszabadult csillogás. Igazán boldog vagyok, mikor így látom. Talán véglegessé is tudnám ezt tenni.

- Mi jár a fejedben? – vág a gondolatmenetembe újra Zack.

- Semmi, csak jól érzem magamat végre. Nincs az a „menjünk inni, mert szar a hangulatom”, és ennek annyira örülök.

- Megértelek. Számomra Emma az egyetlen jó dolog, amit mostanában kaptam.

- El tudom képzelni. – motyogom magamban, hogy még éppen megértse ő is.

- Na, pofa be, és ne legyél köcsög! Eszméletlen aranyos lány, sosem volt még ilyen barátnőm.

Mivel ő is meghallgatta a nyáladzásomat, ennyit megérdemel, hogy én is megtegyem. Még az a szerencse, hogy férfiből van, és nem kezdett el nekem tündérmesét írni, a gyönyörű királylányról és a szőke lovagról. Akkor hánytam volna szivárványt.

Időben megérkezünk a mozihoz, a sor sem túl nagy, hamar elérjük a jegypénztárt.

- Négy jegyet kérek az Amerika Kapitányra! – szólok be a kis ablakon a 30 év körüli srácnak.

- Sajnálom, de mind elfogyott.

Nagyot sóhajtva fordulok a többiekhez, hátha van valami más terv. Zack vigyorogva elindul az egyik plakát felé, ami a Paranormal Activity 5-öt reklámozza. Ashel egyszerre szólalunk fel a film mellett, Emma viszont elfehéredik.

- Ezt nem biztos, hogy bevállalom! – súgja Zack fülébe.

- Nyugi, ez csak egy hülye film, ha minden jól megy, úgyse kell ma egyedül aludnod! – kacsint rá, és ad egy gyors csókot neki.

- Na, jó, mielőtt lenyomtok itt egy csöpögős romantikus filmet, inkább vegyünk jegyet!

Újra a sráchoz, lépek, megveszem a jegyet, majd visszamegyek a többiekhez.

- Tűzés, már 5 perce megy a film! – ölelem át Asht és együtt bevonulunk a terembe. A középső sorban vannak a székeink, Ash ült legbelülre, aztán én, a nagy sietség miatt pedig Emma került mellém. Mind a ketten tiltakozni kezdünk, de nem csak Zackék néznek ránk rossz szemmel, hanem a körülöttünk ülők is. Mély levegő után leülök a helyemre, és igyekszem nem foglalkozni a jobb oldalaom kibontakozó nyáladzással. Inkább a mellettem ülő gyönyörű lányra, valamint a filmre fókuszálok.

A Paranormal Activity azért tud ijesztő lenni, mert 10 percig nem történik semmi, mindenki nyugodt, aztán váratlanul jönnek az események. Ez az 5. részben sem volt másképp. A sikolyoktól, amit mások, és a mellettem ülő két lány is ejt időnként, csak mosolyogni tudok. Aztán egy jelenetnél megfogja valaki a kezem. Nem a balt, ahol Ash ül, hanem a jobbat. Óvatosan oldalra pillantok Emma ijedt arcára. Fel sem tűnik neki, hogy rossz kézért nyúlt, csak miután észreveszi, hogy figyelem. Elpirulva, azonnal elkapja a kezét, és Joshét keresi. Az incidenst követően többször pillant felém, talán azt hiszi, nem látom, de miután mosolyogni lát, végleg abbahagyja. Egy vigyorral letudom a dolgot, majd átölelem a saját barátnőmet. Jó érzést ezt kimondani. Az én barátnőm.

***

Az éjjel nagyszerűen telt, Ash csodálatos továbbra is. Délben keltünk, elmentünk futni, reggeli helyett egyből ebédeltünk, most pedig indulunk megsétáltatni Parancsnokot, edzés előtt. A Central Parkra gondoltunk, véleményem szerint a legszebb hely egész New Yorkban. Egyik kezemben a pórázzal, másikkal a barátnőm kezét fogva sétálunk el a kistó előtt.

- Minden oké? – fordul be elém Ash.

- Persze, csak elgondolkodtam. Fel sem tudom fogni, hogy azok után, ami veled történt, még te jöttél ki rosszul az egészből. Annyira szánalmasak az emberek, sosem fogom megérteni ezt a rendszert.

- Még mindig itt tartasz? – mosolyodik el – Ezt nem azért mondtam, hogy mostantól kezdve én legyek a gyámoltalan, gyenge kislány, akit sajnálni és védeni kell. Kérlek, felejtsd el, nem számít semmit. A koliban ezt az évet még kibírom, utána lehet, kibérlek egy kisebb házat valahol. Megleszek, ne aggódj, és tudom, hogy rád mindig számíthatok. Nem érzem magam veszélyben, főleg mióta melletted vagyok.

- Örülök, hogy így gondolod. – adok egy gyors csókot neki – Egyébként szerettem volna ezzel kapcsolatban kérdezni valamit.

Összekulcsolom az ujjainkat, a szemébe nézek, majd belevágok.

- Lehet, túl korai ilyet kérdeznem, alig vagyunk együtt 2-3 napja, viszont ha úgy kérdezem, hogy leszünk-e lakótársak, nem hangzik olyan nyomulósnak.

Nem válaszol, csak meglepetten néz. Várok valami reakciót, de 2 perc eltelte után már kezdek aggódni.

- Ezt komolyan gondolod?

- Teljes mértékben.

- 1 feltételem lenne. Hagyod, hogy fizessem a lakbér felét! Nem szeretném eljátszani a múltkori Starbucksos dolgot!

- Komolyan ennyi? Azt hittem legalább egy 20 oldalas szabálykönyvet nekem vágsz.

Nevetve a hasba csap, majd magához ölel. Örülök a boldogságának, így neki is és nekem is könnyebb lesz.

Az edzés 7-kor kezdődik, most van 6:30. Huh, gyorsan telik az idő jó társaságban. Megint nálam készülődünk, majd együtt megyünk edzésre.

- Üdvözletem, Trisztán és Izolda! Örülök, hogy végre idetoltátok a csinos pofikátokat! – igen, öltözködés közbe becsúszott valami, amitől kicsit elkéstünk – Végülis, csak 15 perce várunk. Semmiség, most viszont húzás nyújtani, utána nektek, Emma és Damon, mutatok valamit.

Összenéztünk aggódva az említett személlyel. Jess ha kitalál valamit, az nekünk nem biztos, hogy minden esetben jó. Fogadjunk, a tegnapi miatt is kapunk fejmosást. Nem nyújtok, inkább Lloydot húzva magammal, Jesshez sietek. Meglepő módon nem ellenkezik, biztos őt is érdekli, mit akarhat.

- Figyeljetek, srácok, amit tegnap levágtatok nekem, az egyszerűen szánalmas volt! A két legjobb táncosom, akiknek vezetni kéne a csapatot, mást sem csinálnak, csak marják egymást, és ott ütik a másikat, ahol érik. Ez KIÁBRÁNDÍTÓ! – nyomja meg az utolsó szót – Nem vagytok egymásra hangolódva, ezért tennem kellett valamit. Rengeteg álmatlan éjszaka, több liter kávé és energiaital valamint pár ember segítségével megtaláltam a legnagyszerűbb, legbiztosabb, leg…

- Jess, imádom a monológjaidat, tényleg, mind egy szálig megindítóak, de kérlek, ne húzd már az időt! – szól rá türelmetlenül Emma. Nem is lehettem volna kifejezőbb.

- Oké, oké. Szóval, találtam egy nagyszerű koreográfiát Youtubeon, amit nektek KÖTELEZŐ megtanulnotok, és a kötelező alatt azt értem, hogy addig mást nem csinálhattok ezen kívül, amíg nem vagytok teljes összhangban, valamint nem tanultátok meg teljes egészében a táncot. Értve vagyok?

Oda sem figyeltünk, miket beszél, a laptop elé hajolva figyeltük a videót, ahol a két táncos teljesen összesimulva táncol. Az egész koreográfia a csípőmozgásra épül. Látszik milyen rutint szereztek az évek alatt, száz százalék, hogy régóta együtt dolgoznak, sosem láttam ilyen összhangot. Még köztem, és a régi párom közt se volt ilyen erős. Teljes mértékben együtt vannak, mint szellemileg, mint fizikailag. Érzik egymást, tudják előre egymás mozdulatait, egy apró hibát sem vétenek az egész szám alatt. Szerény véleményem szerint ez az, ami nincs meg köztem és Lloyd között. Akkor induljon a veszekedés.

Sziasztok! :) A fekete, félkövér és dőlt stílussal kiemelt szövegre rákattintva megnézhetitek a videót! :) Ha esetleg nem feketével lenne kihúzva, a félkövér és dőlt típusról felismeritek, csak figyeljétek meg jobban. 

HItaly:)

Egy mozgalmas nap ( IX. fejezet )

*Emma szemszöge*

Kezemben a kávémmal sétálok a próbaterem felé, miközben folyamatosan vigyorgok. Hogy mégis miért? Egy szó: Zack. Még mindig bevillannak képek arról az estéről. A tánc, a csók, a feje a párnámon. Hiába gondolná mindenki, hogy több is történt, ez egyáltalán nem igaz. Egyszerűen csak ott aludt velem.

 Mosolyom még a teremben sem hervad le rólam. Mindenkinek köszönök, aztán a padhoz lépek és leülök. A cipőmet kötöm, mikor meghallok egy ismerős nevetést, aztán felnézek a hajam alkotta függönyöm alól, és végérvényesen tönkre megy a hangulatom. Damon olyan szerelmesen öleli magához a legjobb barátnőmet, ami még nekem is hányingerkeltő. Pókerarcot vágva köszönök nekik, aztán egy undorítóan nyálas csókjuk után Damon leül mellém. Arca komor, mégis tudom, hogy alig várja, hogy kitörjön belőlem a féltékenység. De miért is várná ezt el tőlem? Nem is kedvel. Akkor meg miért néz úgy, mint aki várja a reakcióm?

 Ami nekem sokkal intimebb, mint bármi más. Látott smink és mindenfajta kiegészítő nélkül, és nem menekült el. Mellettem maradt, velem aludt el. Vagyis, én bealudtam, róla meg nincs információm. De nekem hihetetlenül sokat jelentett. Bár még hivatalosan nem járunk, szerintem újabb szintre érkeztünk.

- Gyakoroltál? - kérdem könnyedén. Hitetlenkedve pillant rám, aztán elvigyorodik. Sejtettem.

- Hogy telt a hétvégéd? - mosolyog tovább. Élvezi, hogy kínozhat.

- Nekem nem volt olyan sikeres, mint neked. - Látom, hogy próbálja visszafogni magát, és szerencséjére, sikerül neki.

- Nem tudom, mire célozgatsz. - A szememet forgatom, majd odasétálok Ash-hez.

- Szia.

- Öhm...szia. Figyelj, szerettem volna beszélni veled. Nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk, ugye tudod? De Dam...

- Semmi baj. Nem haragszom vagy ilyesmi. De ugye nem hagysz partner nélkül?

- Dehogy! Úristen, annyira megkönnyebbültem. - A nyakamba ugrik, amitől majdnem felborulok, de nem érdekel. Jelenleg csak arra figyelek, hogy ne kapjak szívrohamot. Vagy legalább ne mutassam magam gyengének sem a többiek, sem Damon előtt. Pislogok párat, nehogy könnyezni kezdjek, és egy műmosollyal visszaölelem. Hiába ez a rossz érzés, ami a mellkasomat teljes egészében ellepi, és bár kegyetlenül megtaposva érzem magam, örülnöm kell a barátnőm boldogságának. Hisz nem ez a feladatom?

Elszalad a büfébe, hogy vegyen nekünk sütit, én pedig felkapok egy pulcsit, mert üresnek és hidegnek érzem magam. Mikor megfordulok, Damon szemei fürkésznek. Tekintetünk összekapcsolódik, és én lefagyok. Azokban a kék szemekben sok mindent láttam már. Szánalmat, utálatot, érdektelenséget, haragot, de most nem ilyen volt. A kezdeti piszkálódásból feleszmélt, és rájött, nem kéne velem bunkóznia. Vagy mi.

- Minden oké? - Kezével megmarkolja a könyököm, amitől megborzongok. Ismét bőgni támad kedvem.

- Persze.

- Nem úgy látom.

- Akadj le rólam, jó? Most nincs olyan hangulatom, hogy elviseljem a szeszélyes viselkedésed. Örülnék, ha egyetlen napig visszafognád magad, és csak csendben csinálnád a dolgod.

- Figyelj, nem úgy gondoltam, jó? És ha ezen vagy fenn akadva, nem fogok Ash-sel játszadozni. Ezt megígérhetem. - Megdöbbentenek szavai. Még sosem hallottam ilyen őszintének. Csak az a baj, hogy nem ez a problémám.

- Kösz. - Fordulnék el tőle, amikor is beleütközöm egy izmos mellkasba.

- Hoztam kaját. - Vigyorogva nyújtja felém a zacskót, amiben fánkok vannak. A Dashley dolog óta most mosolygok először szívemből. Kiveszek egy csokisat, és beleharapok, míg ő puszit nyom az arcomra. Kuncogok, majd hallom, ahogy Damon egyre szaporábban lélegzik, aztán elviharzik mellettünk, gondosan kikerülve minket, aztán heves csókcsatába kezd Ashley-vel. Gyerekes. Zack-kel leülünk a padra, és míg én a fánkomat eszem, ő megissza az egész epres limonádémat.

- Nem azért, de nemcsak hogy idegesítően szürcsölsz, de még melegnek is nézel ki a rózsaszín italommal. - nevetem ki, mire ő csak vállat von, és folytatja a műsort. Jess kettőt tapsol, ami a kezdést jelzi. Mindenki összeáll a párjával, egyedül 4 ember van itt, aki vagy nem akar, vagy nem is itt táncol. Az utóbbi csak Zackre vonatkozik. Kelletlenül hagyom őt ott, aztán Damon elé állok. Tekintete az aggódóból ismét jégcsapra váltott. Szuper. Többször is elrontjuk, mert vagy én lépek rá a lábára, vagy ő jön nekem. Jess szerintem már a haját tépi, olyan ideges. Már tikkel is a szeme. Uppsz.

- Valaki! Akárki! Segítség! - kiáltja, mire Zack feltápászkodik, és mellém lép. Átkarolja a derekam, én pedig halványan elmosolyodom. Damon idegesen a hajába túr, aztán bunkón arrébb löki Ashley partnerét, és beállnak a kezdő pozícióba. Undorítóan szerelmesen mosolyognak egymásra. Zack rám vigyorog, aztán ő is beáll velem. A szám első akkordjai betöltik a termet, mi pedig tökéletesen mozgunk. Keze állandóan a bőrömet érinti, a fejem tiszta vörös. Megragadja a derekam, magához húz, én pedig hátra dőlök szinte 90 fokban, aztán vissza, majd pörget egyet rajtam. Visszahúz, aztán derekamnál fogva felemel, fordul párat, aztán lassan, ráérősen csúszok. A talpam újra érintkezik a padlóval, a szám véget ér, én pedig annyira lihegek, hogy félő, kiugrik a tüdőm. Arcomból kisimítom az izzadságtól nedves hajam, majd a táskámhoz lépek, és egy perc alatt kiürítem az üvegem. Zack mellém lép, átkarol, miközben belepuszil a nyakamba. Ez a kis gesztus szerintem minden lányból kihozza azt a vihogó pompomlányt, aki bennünk lakozik, és én sem hazudtoltam meg magam. Megölelem, így arcom a többiekkel szemben van. Ami nekem pont nem jelent jót. Sejtettem, hogy nem fogják vissza magukat, de azért könyörgöm! Szobát nekik!

- Rendben, gyerekek, mára végeztünk! A végére csak kihoztatok valami jót. - rám pillant, aztán Damonre, és helyette is elszégyellem magam. Ha már ő nem képes rá. Csak vigyorog tovább, miközben folyamatosan harapdálja Ash nyakát. Hányós zacskót kérek.

- Hé! Nincs kedved valahová elmenni? Moziba mondjuk? Van egy új akciófilm, amire el akartam menni, de gondoltam, mehetnénk együtt. Hívni akartam Damont is, de nem hiszem, hogy eljönne...

- Pedig megyünk. - Lép mellénk Damon, aki Ashley vállán pihenteti a karját.

- Ma délután jó nektek? - néz rájuk Zack. Ő komolyan nem érzi ezt a tesztoszteron túltengést?

- Én nem hiszem, hogy... - szólalok meg végre. Nem akarok négyes randit az új álompárral.

- Ne már, Emm. Szereted az akciófilmeket. Kérlek. - néz mélyen a szemembe a barátnőm, olyan ártatlanul és boldogan, nekem pedig összeszorul a gyomrom. Nem tehetem tönkre a boldogságát. Egy nagyot nyelek, majd mosolyt erőltetek magamra.

- Jó. Nem sürgős. - Felkapom a táskám, de Zack rögtön kikapja a kezemből, és a vállára rakja. Egy halk köszönömöt suttogok neki, majd elhagyjuk a termet. Követjük Ashley-éket, közben pedig Zack átkarolja a derekam, amitől libabőrös leszek. Bármennyire is nem akarok velük menni, sikerült elrángatniuk. Csodás.

BlondyBo;)

Leküzdött akadályok ( VIII. fejezet)

*Damon szemszöge*

Reggel halk szipogásra ébredek. Próbálom kidörzsölni szemeimből a homályt, csak utána veszem észre Asht, aki az ajtó küszöbén ülve sír.

- Mi a baj? Valamit rosszul csináltam? – guggolok elé, hogy átölelhessem.

Nem válaszol rögtön, megtörli a szemét, mély levegőt vesz, csak utána tud reagálni.

- Dehogy, mesés vagy, tényleg, sosem találkoztam nálad figyelmesebb pasival, de nem tudom most mi lesz. Így is egy ócska ribancnak tartanak, ezek után el sem akarom képzelni, hogy miket fognak mondani, főleg, ha neked nem kellek többet. Emmáról meg ne is beszéljünk, szerintem egyenesen kinyír. – kezd bele újra a sírásba, most viszont erősebben. Mi az, hogy nem kell nekem többet? Basszus, mit gondolnak rólam az emberek? Hogy egy érzéketlen barom vagyok, aki játszik a lányokkal, utána eldobja őket, mint egy használt játékot? Igaz, megvan az egyfajta rosszfiú imidzsem, viszont a kapcsolatok terén sosem viselkedtem felelőtlenül. Soha, még csak eszembe se jutott szórakozni egy lány érzelmeivel, és ha tudtam, hogy nem lesz közöttünk semmi, akkor nem is erőltettem. Istenem, miért ilyen idióták a mai fiatalok, hogy mindenben többet látnak?

Letérdelek a lába közé, kezembe veszem arcát, letörlöm róla a könnycseppeket, majd egy csókkal próbálom megnyugtatni.

- Bármit is hallottál rólam, felejts el mindent! Először ismerj meg személyesen, utána hallgasd meg a pletykákat! Én is hallok sok mindent vissza emberektől, de még az alapsztori sem igaz. Ha egy kicsit is számít neked mindaz, ami éjszaka történt, eljössz velem a koliba, szembeszállsz a lakótársaiddal, átöltözöl, és együtt elmegyünk az edzésre. Mit szólsz?

- És Emma?

Mély sóhaj hagyja el a számat, ő teljesen kiment a fejemből.

- Nézd, én nem kérem, hogy válassz köztünk, egyet viszont tudj, én nagyon kedvellek, és szívesen benne lennék egy komoly kapcsolatban.

Néma csend telepedik közénk. Leülök vele szembe, nekitámasztom a hátamat az ajtófélfának, és türelmesen várok. Egyik térdén könyököl, kezével a fejét tartja. Hamarosan egy apró mosolyt látok megjelenni az arcán.

- Ez jót jelent? – kapom fel a fejemet reménykedve. Nem mond semmit, csak nagyobb lesz a mosolya, majd bólint egyet. Fülig érő vigyorral feltérdelek, egy puszit nyomok a homlokára, végül felállok, húzva őt is magammal. – Szóval, irány a koli?

- Irány a koli! – válaszol csendesen, de vidáman.

Gyorsan elintézzük a reggeli teendőket, először a fürdőszobát látogatjuk meg, utána keresek valami ruhát neki, amit nyilvánosan hordhat, majd reggelit készítek. Igen, akármilyen meglepő, de tudok főzni, amit nem szégyellek. Összedobok egy házi készítésű joghurtot. Nem nagy dolog, viszont gyorsan kész van, emellett finom is. Megkajálunk, és elindulunk. Megfogom a kezét, ujjainkat összekulcsolom.

- Szabad tudnom, mi alapján döntöttél így?

- Szükségem van rád, jobban, mint gondoltam. Erre csak akkor jöttem rá, mikor tegnap éjszaka őszintén csókoltál meg. Igazság szerint nem ismerjük még túl jól egymást, mégis kiváltasz belőlem egy nem mindennapi reakciót. Ha jól érzem, hasonlóan reagálsz, aminek igazán örülök. Emma szerintem páros lábbal rugdos le a pokolba, de nem érdekel. Ebben az esetben úgy veszem, hogy ennyit ért neki a 16 év barátágunk, ha ezért képes összeveszni velem. Fontos vagy nekem, szeretnélek jobban megismerni és adni ennek a kapcsolatnak egy esélyt.

- Őszintén örülök a közelségednek. Teljesen igazad van, régóta szükségem volt már egy normális kapcsolatra, amit szerintem meg is kapok, amíg magam mellett tudhatlak. – húzom magamhoz fél kézzel, majd egy puszit adok az arcára. Derekára csúsztatom tenyeremet, így sétálunk tovább a pár tömbnyire lévő kollégiumhoz. Ahogy közeledünk, annál jobban érzem a remegését. Nem hiszem el, tényleg ennyire rossz itt neki?

- Bátorság! –nyitottam ki előtte az ajtót.

- Talán elmehetnénk inni egy kávét! – indul el az ellenkező irányba, de időben elkapom a csuklóját.

- Hé! Ne izgulj, itt vagyok, vigyázok rád! – suttogom a fülébe, és egy puszit adok a nyakára. Egy mély sóhaj után összeszedi magát, végül belép az épületbe.

Érdekesen néz ki a hely, teljesen olyan, mint egy egyszerű 10 emeletes tömbház. Kívülről réginek néz ki, ellentétben a belsejével. Új bútorok, modern elrendezés, hangulatos színek. A kérdés csupán az, hogy a lakók milyenek. Ha jól emlékszem Ash a hetediken lakik. Szerencsére van lift, még csak a lépcsőzés hiányzik, így sem kaptam meg a napi koffein és nikotin adagomat. Csúnyán hangzik, de mentségemre legyen mondva, én nem tartozom a kemény dohányosok közé. Naponta 1-2 szál, az idegi állapotomtól is függ. Eszembe jutott már, hogy nem ártana leszokni, főleg mivel versenyszinten sportolok, ennek ellenére mindig a kezembe kerül egy szál, aztán nem tudom megállni.

Asht mintha kicserélték volna, hatalmas mosollyal az arcán lép be a szobába, húzva magával engem is.

- Sziasztok! – köszön bájosan, és mintha ott se lenne senki, keresgélni kezd a cuccai között. Intek egyet a bent lévő 3 lánynak, mégis legyünk illedelmesek. Alig bírom visszafogni a nevetést, a csajok olyan arcokat vágtak, főleg miután adtam egy gyors csókot Ashnek.

- Szerintem nem jövök, maximum holnap. Sziasztok!

Átölelem a derekát, majd együtt kisétálunk.

- Te jó ég! – rogy le az aulában álló kanapék egyikére. Most van az a pillanat, amikor elszáll belőle minden önbizalom. – Ez nagyon kemény volt. – túr bele a hajába.

- Remélem egyszer lesz olyan erős a kapcsolatunk, hogy elmondod, miért félsz ennyire tőlük.

- Ha megiszol velem egy kávét, akár most is elmondhatom.

Elintézzük a kiírási papírokat, hogy Ash nem alszik ma bent, aztán vesszük az irányt a Starbucksba.

- Először szeretnék bocsánatot kérni, hogy újra rád kell telepednem.

- Ne viccelj, egyébként is meg akartalak hívni. Mint említettem, Parancsnokon kívül nincs senkim. Legalább több időt tudunk együtt tölteni.

Gyorsan rendelünk két expresszót, és végre belekezd a történetbe.

- Még gólya voltam, amikor találkoztam az első nagy szerelmemmel. Sokáig csak plátói volt, de egyszer valahogy a fülébe jutott, hogy kedvelem. Teljesen váratlanul ért, mikor egy közös előadásunk után odajött hozzám, és elhívott aznap estére bulizni. Rengeteget készültem az éjszakára, próbáltam a legdögösebb formámat hozni. Minden remekül ment, csakhogy a srácnak nem olyan szándékai voltak, mint nekem. Rábeszélt egy parti drogra, amire a szervezetem nem volt felkészülve, ezért pillanatokon belül kiütött. Tudatom kívül szépen az ágyba csalogatott, ahova természetesen én követem. Másnap reggel úgy éreztem magam, mint akin átment egy focicsapat, és ezt úgy is értem. Nem sokra emlékszem, arra viszont igen, hogy borzasztóan fájt mindenem, mozdulni is alig bírtam. Muszáj volt visszamennem a koliba, 1 óra múlva kezdődött egy órám. Amint beléptem a szobába, az egyik lakótársamtól kaptam egy hatalmas pofont. Kiderült, hogy a pasija fektetett le, és ezt a barátnőjének úgy adta be, hogy én adtam neki drogot és én kényszerítettem ágyba. Természetesen ezt a többiek is elhitték, azóta én vagyok a ribanc, akitől távol kell tartani a pasikat.

Újra a tudatlan 21. századi fiatalok. Továbbra is szánalmasnak tartom.

- Egyszer tudjam meg ki volt az. Nem garantálom, hogy néhány plasztikai sebésznek nem adok egy kis munkát.

Nevetés tör ki belőle. Úgy érzem valamennyire sikerült túltennie magát mindezen, viszont tapasztaltam már, hogy egy bizonyos félelem a férfiak iránt nagyon megvan benne. Múltkor a klubban akármennyire is volt részeg, erősen kerülte a férfinek kinéző alakokat is. Engem valószínűleg megismert, ezért jött el velem.

- Aranyos vagy, de felesleges. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, ezért próbálom elfelejteni a történteket. Így lesz a legjobb.

- Nem teszek semmit, amit te nem szeretnél, azt viszont megígérhetem, hogy mellettem mindig biztonságban leszel! A legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék ilyet, nemhogy egy gyönyörű, fiatal lánynak. Megterhelő lehet ezzel együtt élni, de remélem nekem sikerül boldogabbá tennem a napjaidat.

- Már sikerült! – mosolyodik el, majd áthajol, hogy egy csókot tudjon adni.

Miután végeztünk a kávékkal, segítek feladni neki a kabátját, aztán elindulunk a próbateremhez. Ez is egy húzós menet lesz, csak most mindkettőnken.

- Mehetünk? – kérdezem az ajtó előtt megállva.

- Mehetünk!

Megfogom a kilincset, egy erős mozdulattal belököm, és kézen fogva besétálunk a terembe, ahol már mindenki nagyban készülődik az edzésre, köztük Emma is.

- Sziasztok! – köszönünk egyszerre, teljesen természetesen, lepakoljuk a táskánkat, majd beállunk a többiek közé bemelegíteni. Vicces lesz a mai próba Emmával, úgy érzem.

 HItaly:)