2015. február 21., szombat

Yolo szabályok ( XXVIII. fejezet )

Sziasztok! :)

Igen, megint sokat késtem, elnézést! :( Most viszont egy rendhagyó rész jön, mivel 2 szemszög lesz a következő részben. Jó olvasást! :)

*Nick szemszöge*

Nagyon kapálózik a kezeim között. Félek, hogy Damon meglátja, ezért beljebb rántom a sikátorba. Szerencsésen hátra is borulunk, valami nagyobb kartondobozra, ami a súlyom alatt hamar összerogy. Fájdalmasan felnyöszördülök, és el is engedem Emmát, aki habozás nélkül felpattan, majd futásnak ered.
- Emm, én vagyok, Nick! - szólok utána, a hangomból tökéletesen tükröződik a fájdalmam.
- Nick? - túr a hajába kétségbeesetten, azonnal vissza is szalad hozzám. Térdre veti magát mellettem, óvatosan próbálja felmérni a sérüléseimet. Azt rossz jelnek vegyem, hogy kibaszottul fáj a combom? - Nick, jó ég, mi a frászt művelsz? Jól vagy?
Összeszorított fogakkal ragadom meg a nagy szemeteskonténer szélét, egy nyögés kíséretében húzom fel magam. Emma próbál segíteni, a hasamra és a hátamra csúsztatja a kezeit, a karom alá bújva mankóként segít fel. Kicsit elfordítom a lábam, de talán nem kellett volna. Egy nagyobb sörösüveg szilánkja fúródott a bal combom hátuljába. A kurva életbe már!
- Istenem, Nick! - néz rá a lábamra elkerekedett szemekkel - Azonnal kihívom a menőket! - nyúl be a zsebébe rögtön.
- Ne, kérlek! Bemegyek magamtól, csak ne hívd ki!
Egy pillanatra hitetlenül mered rám, megrázza a fejét. Pontosan tudja, hogy gyűlölöm a mentőautókat, inkább az utcán pusztulok meg, minthogy egybe be kelljen ülnöm.
- Rendben, de akkor veled megyek!

*Damon szemszöge*

Ne aggódj, Damon! El fog jönni! Szeret téged! Annyit szenvedtetek, hogy végre együtt lehessetek, biztos, hogy eljön! 
Mondogattam ezeket magamnak az elmúlt 3 órában. Most már nem is áltatom magam. Az első óra elteltével tele voltam reménnyel, biztos csak gondolkodik vagy húzza az agyamat. A második óra múltán már elgondolkodtam a lehetőségeimen, a "mi lesz, ha..." kezdetű mondatokon. Így a harmadik órában már tehetetlen vagyok. Halál felesleges tovább várnom. Nem szeret többé. Idegesen felpattanok a járda patkájáról, az eddigi ülőhelyemről. Az utca kihalt teljesen, a távolból hallom a hangosan vihorászó, énekelő társaságokat, akit jól kivehetőn már nem józanok. Talán nekem is erre lenne szükségem? Magányos ivás után a barátaim támogató feleseire lenne szükségem. Csessze meg a világ, egyszer élünk! Ma este a yolo szabályokat követjük! Kikapom a telefonomat a zsebemből, hívok mindenkit, akit csak sikerül elérnem. Zack-kel szerencsére sikerült kibékülnünk, megbeszéltük a dolgokat, és azóta inkább szabadúszóként sodródik az árral. Nem keres komoly kapcsolatot. Lehet, hogy ő csinálja jól, a kapcsolatteremtés nem a mi műfajunk.
- Csá, tesó! Night Vision egy negyed óra múlva? - szólalok meg elsőnek, miután 3 csöngés után végre felveszi.
- Damon, bazd meg, éjfél van! - mordul fel azon a "most keltettél fel" hangján.
- Ezt mondom én is! Éjfél van, te meg alszol? Ugye szórakozol velem? Kapard össze a segged, és induljál a hideg zuhany alá! MOST!
- Jól van, csak fog már be! - csapja rám a telefont. Úgyis tudom, hogy jönni fog, nem aggódom. Egy pillanatra kisebbfajta nyugalom kap el. Nem tudom, mi lehet, talán a hűvös, éjszakai szél, ami a dühtől túlfűtött testemet próbálja lehűteni. Felnézek az égre, amin egy csillag sem látszódik, a hold is éppen bebújt egy felhő mögé. Egy esőcsepp éri a homlokomat, ami gyorsan folyik le az arcomon. Az eső is elered lassan. Pár percet csak így állok, a szememet lehunyom, élvezem a hűvös esős időt. Annyira jól esik a testemnek és a lelkemnek is.
Minden rendben van. Nem ő az egyetlen lány a világon. Menj, bulizz egyet a haverokkal, erre van most szükséged.
Sóhajtva kinyitom a szemeimet. Nem bírom megállni, a tekintetem vizslatva fut végig a környéken. Senki sehol. Hát persze. Megakad a szemem egy kukán a motorom melletti padnál. Hirtelen felindulásból megyek felé, és egy erősebb rúgástól szinte kitépődik a helyéről. Nyikorogva himbálódzik a helyén, a tartalma a betonon landol, csak pár üres, összenyomott sörösdoboz marad az alján. Hah, rögtön jobb. Kiveszem a dzsekim belső zsebéből a cigis dobozomat, egy szálat kihúzok, majd a markomba rejtem az eső elől. A telefonom mellett lapul a motoros öngyújtóm, amit szintén kihúzok, megpróbálom nedvesség mentesen meggyújtani, és azonnal letüdőzöm.

***

Lassan 20 perc is eltelik, mire felülök a motorom nyergébe, és a főútra hajtok. A sisakomat kivételesen nem vettem fel. Jobban esik most nélküle. Megállás nélkül repesztek a főúton, így fél 1 körül már nem nagy a forgalom. Néhány piros lámpán is sikerül áthajtanom... remélem annyira a zsaruk se járőröznek.
A klub elé érve lazán lepattanok a motorról, a riasztót bekapcsolom, majd betérek a klubba. A biztonságiak nagy vigyorral néznek rám, egy baráti öleléssel üdvözöljük egymást a fiúkkal. Beljebb megyek a helyiségben, keresem az én csapatomat. Sehol senki. Mindenhol csak idegen arcok, páran a kezüket nyújtják felém, régi ismerősök. Zackéket viszont nem látom. A színpad mellé érek, az alkalmazottak nagyon ügyködnek fent, a fényeket és hangszórókat szerelik össze. Mi készül itt?
- Engem rángatsz ide, erre te késel! - üt a hátamra egy nagyobbat Zack nagy vigyorral. Nem volt más rajta, csak egy szakadt farmer. Komolyan, még cipő sem!
- Öm... ugye tudod, hogy nem sztriptízbárban vagyunk? - röhögök fel, mire a csapatunk többi tagja is hasonlóan alulöltözve jelenik meg a háttérben. - Ugye most szórakoztok velem?
- Nem, tekintettel, hogy a Night Vision-ben gyakran tartanak sztriptízt nők és férfiak egyaránt, gondoltam dobjuk be mi is magunkat. Szóval pofa befog, kapd le a dzsekit, selyemfiúnak állunk ma éjszakra! - nyom a kezembe egy poharat, valami átlátszó folyadékkal benne. Gyanítom, hogy vodka lehet. Vállat vonok, alapvetően nincs ellenemre a dolog. Lehúzom a piát, majd leveszem az ázott dzsekimet, az egyik bikinis csajnak dobom, aki nekünk segít felkészülni a műsorra. Az öltözőkhöz megyünk Zackel, a többiek már a backstageben járkálnak, készülődnek vagy épp isznak.
- Szóval, mi vett rá, hogy az éjszaka közepén felzavard az alvó oroszlánt? - támaszkodik az ajtónak Zack, miután magunk után becsukta. Éppen az átázott Conversemet rúgom az ágy lábához.
- Nem számít, csak basszunk be! Majd holnap esetleg megbeszélhetjük. Egyszerűen felejteni akarok, bulizni és végre kicsit jól érezni magamat!
Megemeli a kezeit.
- Mi itt vagyunk, bármi van! - egy sporttáskához sétál, amiből kivesz egy hasonló szakadt farmert, egy Klein alsógatyát és szintén Klein férfi parfümöt. A kezembe dobja mindezt. - Öltözz át, van 5 perced rá! A hűtőtáskában - mutat a sminkasztal mellé - van pár pia. Haladjál!
Miután magamra maradok, leveszem a vizes ruháimat, lazán a kanapéra dobom, hamar átveszem a kapott ruhákat, majd egy kicsit leülök a tükör elé. A hűtőtáskából már kivettem egy üveg Kalinkát, egy kis Red Bullal felturbózva melegítem fel a testemet. Ráhangolódom az éjszakára. Rendben van, Emma Lloyd. Ha neked nem kellek, más szívesen melegíti be mellettem a paplant. Keress magad mellé valami okostojás kockát, mellette biztos sokkal boldogabb leszel. Nem való melléd egy magamfajta.
Lehúzom a maradék Red Bull vodkám, és kimegyek a srácokhoz, akik már a színpad két oldalán vártnak rám. Beállok a jobb oldalra Zack mögé, és a zenénk el is indul. Maroon 5 feldolgozás, az Animals kicsit lassabb, szexibb változata. Egyszerre indulunk fel a színpadra. Amilyen üvöltés, sikítás és tapsvihar fogad, az egyszerűen leírhatatlan. A zenét is simán túlharsogják. Nagy vigyor húzódik mindannyiunk ajkára. Én lazán a hajamba túrok, mire még nagyobb lesz az ováció. Csak a szemem sarkából látom, hogy Zack két hüvelykujját a nadrágjába dugja, és lejjebb húzza, így a Klein felirat kivillan. Az összes lányt őrületbe kergetjük, közben a pasik mind a háttérben meghúzódva nézik a műsort rossz szemmel. Gyanítom, hogy sokan lesznek szinglik az éjszaka után, ahogy többek között én is. Akkor vadásszunk!

HItaly:)

2015. február 1., vasárnap

Összetörve ( XXVII. fejezet )

*Emma szemszöge*

- Hé, álomszuszék! Emm? – Egy ujjat érzek a derekamba mélyedni, majd ezután az illető az ablakhoz sétál, és széttárja azt, hogy biztosan megvakuljak. A párnát kihúzom a fejem alól és a fejemre nyomom, de ez sem használ Jess ellen. Magam előtt látom, hogy karba tett kézzel, lángoló szemekkel mered rám, de nem nagyon izgat. - Ha nem kelsz fel, rád ugrom, esküszöm a szent kávéistenre! Ó, tényleg. Elugranál kávéért?
- Az isten áldjon téged meg! Szállj le rólam. Vizsgaidőszakban nem tudok ébren maradni, tudod jól!
- Épp ezért menj el kávéért.
- Utállak. – Ha fáradt vagyok, csak morogni tudok, de mikor belenézek vidámságtól csillogó szemébe, meg úgy az egész testére, amely körül egy rózsaszín felhő kavarog… nos, csak még jobban ki akarom nyírni.
- Ezt igennek veszem! – Vigyorogva kiszambázik a szobából, majd becsapja maga után az ajtót. Fene a jókedvébe.

 Ahogy a Starbucks felé sétálok, nem tudom elcsitítani gondolataimat. Akármennyire is erősnek próbálom mutatni magam, nem megy. Mintha az álca már lehullott volna, és nem tudnám visszatenni. A gyomrom remeg, nem csak a kialakult helyzet miatt, hanem mert nem tudok semmit lenyomni a torkomon. Erre csak egy szó létezik: szerencsétlen. Mindent elrontottunk, és én ezt tudtam előre. Mégsem hallgattam az eszemre.
 Befordulok a sarkon, és hirtelen egy test a vállamat súrolja, de olyan erővel, hogy majdnem elesek. Az öltönyös fickó telefonnal a kezében bocsánatkérés nélkül tovább megy, hátra sem néz. Beképzelt majom! Elérek az ajtóhoz, lenyomom a kilincset, és ahogy felnézek, magam előtt látom az egyik rémálmom. Damon Nick pólóját szorongatja. A két srác olyan szintű gyűlölettel mered egymásra, hogy konkrétan látom, a villámokat a szemükben. A számhoz kapok, majd lassan hátrálni kezdek, hogy ne vegyenek észre, de ezzel pont az ellenkezőjét érem el. Mindketten egyszerre merednek rám, én pedig sarkon fordulok, és az ajtón átesve menekülök. Nem érek el sokáig, egy nagy tenyér kulcsolódik a karomra. Hiába próbálok kiszabadulni, nem enged. Erős lihegése túlontúl ismerős, és minél hamarabb el akarom felejteni.
- Emma, beszélhetnénk? Sajná… - Abbahagyja magyarázkodását, mikor megérzi, ahogy egyenként fejtem le magamról az ujjait.
- Nem érdekel.
- Kérlek! Meg kell ezt beszélnünk!
- Hagyd őt, te seggfej. – Nick megragadja Damon vállát, és ahogy maga felé fordítja, egy bal horoggal ajándékozza meg. Damont viszont nem kell félteni, elengedi a karomat, megragadja Nick vállait, és a térdével egyenesen az állát találja el. A járókelők mind minket néznek, és úgy érzem, csak én szégyellem magam. Ismét rohanni kezdek Jess-hez, akinél már pár napja bujkálok, de Damon megállít. Már nincs közel, mégis tisztán hallom a hangját a tömegben.
- Ha jelentek én még neked valamit, akkor gyere el 9-kor a táncterem elé! – Egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy visszafordulhatnék, de csak megrázom a fejem, és futok tovább.

- Szia! Hozt… Mi történt? – Újságját eldobva rohan hozzám, ijedt arcán látszik, hogy nézhetek ki.

Arcomon a könnycseppek megállíthatatlanok, nem tudom abbahagyni. A hajam zilált a futástól, és nem éppen a legszebben vagyok felöltözve sem. Gyengéden támogat a kanapéig, ahova aztán leránt magával, és hagyja, hogy hozzá bújva kibőgjem magam. – Majd ha jobban leszel, meséld el, mi volt. Ha a sírós hangoddal megszólalsz, én sem bírom ki. Randira megyek, szóval ne kendd el a sminkem. - Rásózok egyet a karjára, még egy kis nevetés is kicsúszik a számon, de még így sem vagyok képes abbahagyni.
Egy órával később kelek csak fel, Jess még egy pokrócot is terített rám. Megdörgölöm vörös, duzzadt szemeimet, tekintetemmel Jesst keresem, és meg is találom őt. A pultnál épp teát készít, a mellette lévő tányérra pedig már elő is készítette a kedvenc sütimet.
- Á, ébren vagy! Csináltam zöld teát, meg még maradt muffin, szóval nem mondhatsz ezekre nemet. Mesélj anyunak. – A kezembe nyomja a teát, majd elmondom neki röviden, mi is történt. – Hát, erre nem számítottam. De miért akartak ezek ketten egy kávézóban verekedni?
- Gőzöm sincs. De nem is érdekel.
- Akkor nem is fogsz elmenni este?
- Azt hiszem, nem.

Nos, valóban. Tényleg ezt kellett volna tennem. Ehelyett a terem felé tartok, de egyáltalán nem sietek, pedig késésben vagyok. Igazából, ha komolyan gondolja, egész éjjel várnia kellene. Ha minden kis vallomása igaz volna. De már rég nem hiszek a tündérmesékben. Befordulok a sarkon, és amit legelőször pillantok meg, az Damon motorja, mellette pedig Damon, aki az út szélén ücsörög. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Veszek egy nagy levegőt, és elindulok, de valaki erősen megrántja a karomat, és a sikátorba húz.
  
                                                                                                                                               BlondyBo;)