A fagyis lány és a pornófilmrendező ( XI. fejezet )

*Emma szemszöge*

- Na neeem! Nem és nem! NEM! Nincs az a csokifagyi mennyiség, amiért én ezt vállalom. - idegesen fújtatok, a hajamba túrok, de semmi sem segít. Rápillantok Damonra, aki csak mosolyog. Annyira letörölném azt az önelégült vigyort a képéről!

- Emma, ne borulj ki! Csak szeretném, ha minden jól menne. Ha kissé felizzana köztetek a levegő. - Damonnál betelt a pohár, nem tudja visszafojtani a nevetését. A hang hallatán én is elmosolyodom, de gyorsan elkomorodok.

- Hát ez kész! Az egyik fagyit akar, a másik pornófilm rendezőnek képzeli magát. Kész röhej. Jess, tudom, hogy csak jót szeretnél, de mégis kit akarsz átverni? Csodálatosan borzalmasak vagyunk együtt, és ezen már semmi sem segít. Nem is értem, miért akarod annyira, hogy együtt legyünk. Lehetnénk egy újonccal is, viszont te összeraksz minket. Mégis miért?

- Hé! Nem azért, de te is tehetsz arról, hogy ez nem megy nekünk. Ha megerőltetnéd magad, akkor talán sikerül. Ha csak nyavalyogsz, azzal nem megyünk semmire.

- Na, végre, köszönöm! Tehát akkor egy hetet adok nektek. Ha nem vállaljátok be, kereshettek másik helyet. - Jess elfordul, tekintete megakad egy nemrég érkezett fiún, majd odaszalad hozzá. Kényelmetlenül érzem magam, Damon tekintete lyukat éget a hátamba. Pazar. Kelletlenül megfordulok, ő pedig már velem szemben áll. Kék szeme izzik, próbálja visszafogni magát. Aztán váratlanul lehunyja a szemét, lassan kifújja a levegőt, majd mikor megint kinyitja, egészen mást látok benne. Talán vágyat?

- Lássunk hozzá. - mormolja nekem halkan, és a lélegzetem is eláll. Megköszörülöm a torkom, majd beállok a kezdő pozícióba. Úgy, ahogy a lány a videóban. Folyamatos ismétlésre állítja a videót, aztán félig egymást, félig a képernyőt nézve kezdünk táncolni. Keze a derekamon van, amitől az adrenalin szintem az egekben, a fülem zúg, és izzad a tenyerem. Ha nem tudnám az ellenkezőjét, azt hinném, hogy szerelmes vagyok Damonba. Felnevetek ezen az idióta ötleten, mire Damon furán néz rám, aztán ő is elmosolyodik.

- Skizofrén lettél?

- Nem, dehogy. - az egész fejem vörös. Belenézek abba a mély kékségbe, amibe mindig beleveszek, és ez most sincs másképp. Felvonja a szemöldökét, mire köhögök egyet.

- Mit meg nem adnék azért, hogy belelássak a fejedbe. - suttogja, én pedig kuncogva beleboxolok a vállába. A zene elindul, mi pedig mozgunk. Kivételesen nem hibázunk, és még ő is meglepődik ezen. Megtaláltuk az összhangot. Annyira közel vagyok hozzá, hogy érzem az arcszeszét, ami azt jelenti, hogy ma reggel borotválkozott, a dezodorját, a motorolaj jellegzetes illatát. Össze sem hasonlítható Zack mentás samponjával és a fenyőillatú dezodorjával, mégis egy pillanatra elkábulok. Lehunyom a szemem, majd egy óvatlan pillanatig elképzelem, ahogy a fürdőszobájában áll, felsőteste még vizes, derekán meg van kötve a törölköző, haja nyirkos, és kecses mozdulatokkal borotválja az arcát. Megremegek, mire ő megáll, leállítja a videót, én pedig kinyitom a szemem. Aggódó tekintete megállapodik rajtam, majd megfogja a kezem.

- Jól vagy?

- Persze, csak fázom. - Füllentek. Miért kellett észrevennie? Látszik rajta, hogy nem veszi be, de rám hagyja. Kifújom az eddig bent tartott levegőt, majd ismét visszatérünk a feladatunkhoz.

Jessnek igaza volt. Ez a feladat olyan közel hozott minket egymáshoz, amire nem is számítottunk. Már sokkal kevesebbet veszekszünk, sőt, kifejezetten élvezem a társaságát. Furcsa mód már nem bosszantjuk annyira a másikat, mint az elején. Jess meg úgy néz ránk, mint aki randi guru tanfolyamot végzett volna, és mi voltunk az ő "álompárja". Velünk példálózik folyamatosan, amitől az idegeimre megy, Damonnak meg kifejezetten növeli az egóját.

***

A mai nap bemutatóóra, ilyenkor megmutatjuk az esetleges új diákoknak, mire is számíthatnak itt. Én személy szerint nem vagyok oda érte, de kötelességem táncolni előttük. Nyílik az ajtó, mire a reakcióm egy pár másodperces remegés, de csak Damon érkezett meg. Kezében három Starbucksos pohárral egyensúlyozik. Az egyiket Ashleynek adja, majd ad neki egy gyors puszit, a másikat pedig az én kezembe nyomja. Egy mosolyt küldök neki, aztán előveszem a fánkjaimat, és mindkettőjüknek adok egyet-egyet. Az elmúlt hét során hozzászoktunk ehhez a reggelihez, úgyhogy mindig Damon hoz kávét, én meg fánkot. Fő az egészség, nem? Az ajtó ismét nyílik, és mikor arra nézek, megpillantom Jess-t. Kezem a szám elé teszem, nehogy hangosan felröhögjek. Olyan szinten másnaposnak néz ki a lehajtott fejével, napszemüvegével és a gyűrött ruháival, hogy még én is csodálkozva nézek rá. Voltam már másnapos, de ő aztán végképp túltesz rajtam. Damon szalad oda hozzá elsőként.

- Szia, Jess. Hát nem csodaszép ez a reggel? - Közel hajol a füléhez, és bár nem kiabál, tisztán hallom minden szavát a terem másik végéből. Jess összeszorítja a szemét, kezét kétoldalt a halántékához emeli, és dörzsölni kezdi. Ledobja a szemüveget, majd egy hatalmasat üt Damon karjára. Ő csak nevet, mire Jess ismét összerándul.

- Kuss legyen! Én is emberből vagyok, ne ítélkezzetek. Csak maradjatok csendben. - Suttogja erőtlenül. Leül az egyik padra, én pedig mellé. Kérdőn néz rám, aztán elfogadja a kávémat.

- Ugye tudod, hogy ma van a bemutatóóra?

Rám kapja hatalmas zöld szemeit, majd felszisszen.

- Basszus. Nem fogom kibírni, így is szétrobban a fejem. Tegnap a barátnőm szülinapi buliját tartottuk, és hát kissé sokat ittam.

- Nyugi, nekem nem kell magyarázkodnod. Figyelj, mi lenne, ha átvállalnánk ezt tőled Damonnal, és te pedig hazamennél. Mit szólsz?

- Én nem is tudom…

- Naa. Menj haza, pihend ki magad. Bízd ránk az egészet. Tűnés! - A vállánál fogva lökdösöm ki, ő pedig vigyorogva hagyja magát. Miután elment, Damon lép hozzám. Kérdőn néz rám, én meg csak vállat vonok.

- Mi volt ez az egész?

- Mi tartjuk a mai órát. - Pókerarcot vág, mégis a szeménél lévő apró ráncok jelzik, hogy jól mulat. Kikerül, bemegy az öltözőbe, majd pár perccel később egy pálcával a kezében lép a terem közepére, én pedig vigyorogva figyelem.

- Gyerekek, figyelem! Mostantól rám fogtok hallgatni. Először is: kérek egy új cipőt... - Visszafojtom a nevetésem, közben Ashley mellém lép.

- Hallod, Emm, Damon miért hiszi azt, hogy ő egy tanító néni? - suttogja. És eddig bírtam. Hangosan felröhögök, és a barátnőm is csatlakozik hozzám. Damon ránk pillant, és elégedetten vigyorog. Odalépek hozzá, majd elrángatom.

- Elég lesz a hülyeségedből. Inkább kezdjük el, mert úgy látom, minden érdeklődő megérkezett. - mutatok a sarokban feszengő fiatalokra. Egy mosolyt villant felém, aztán elkezdi az órát.

BlondyBo;)