Mi történik velem? ( XII. fejezet )

*Damon szemszöge*

Megmondom őszintén, imádok tanárosat játszani. Amikor engem követ mindenki, egyszerűen remek érzés. Talán vezetőnek születtem.

- Na, ha kiélted a vezetői vágyaidat, akár bele is kezdhetnénk!– bök oldalba mosolyogva Emm. Bármennyire fáj bevallanom, Jessnek igaza lett. Ez a tánc összehozott minket. Minden sokkal jobb, mióta nem marjuk egymást.

A bemutatóórára nem készültünk, ezért spontán találjuk ki a partneremmel a számokat. Kezdetnek egy cha-cha-cha, utána bécsi keringő, blues, angolkeringő. Kifogytunk az ötletekből, de no problem. Damon bácsi megoldja.

- Na, mi legyen a következő? Srácok, szeretnétek választani? Bármi lehet, amit csak akartok!

Az újoncok összenéznek, és egyből a tangót nyögik be. Meg sem lep. Benyomom a lejátszót, megkeresem a dalt, majd ahogy kell, magamhoz húzom Emmát. Ha már bemutatóóra, hozzuk ki a maximumot. A legszenvedélyesebb tánc mindközül, vegyük komolyan. A testünk teljesen összesimul, érzem az összes mozdulatát. Végig egymás szemébe nézünk, nincs szükség figyelni a másikra. Barna szemében látom a szikrát, ami pillanatok alatt tűzzé lobban. Néha komolyan úgy érzem, az utálata mögé próbálja bújtatni az érzéseit. Ez nálam is így lenne?

Egy pillanatra nem figyelek, már majdnem hátraesett Emma, de sikerül úgy elkapnom, mintha ez is a koreográfiához tartozna. Így túl közel kerülünk egymáshoz. A levegő forr, mi lihegünk, és ha nem tör közbe a tapsvihar, talán más is történt volna. Túl sokat képzelek most már. Istenem, nekem barátnőm van, mi a frászért gondolkodok ilyeneken?

- Akkor 5 perc szünet, srácok! – kikapom a zsebemből a cigimet, majd kimegyek a teraszra, reményeim szerint egyedül. Imádom, hogy sosem jönnek be nekem ezek a remények. Pár perccel később húzódik az üvegajtó. – Még mindig a G-pent tolod? – hallatok egy enyhe gúnyt a hangomban.

- Te meg még mindig szenesíted a tüdőd? Továbbra sem értem, hogy lehetsz te az egyik legjobb táncos.

- Hé, kezdjük előröl a támadást, Lloyd? – szívok egyet a cigimből, de nem tudom túl sokáig bent tartani, egy enyhébb köhögő görcs tör rám.

- Én neeem – nyújtja el az utolsó szót – csak ha így folytatod, nem leszel profi. Látod, már köhögsz, később ez csak rosszabb lesz. Egy verseny közepén rád jön egy ilyen, aztán puszi. A zsűrit nem érdekli, hogy mi bajod, diszkvalifikálnak szépen, de nem csak téged, engem is!

- Kislány, nyugi van! Úgy beszélsz rólam, mint valami kemény nikotinfüggőről, pedig van, hogy kétnaponta szívok el egy szálat! Ember, én sem értem, mi bajom, viszont az fix, hogy ennek semmi köze a cigihez.

- Ja, persze. Hiszem, ha látom, Knight! – ki sem veszi a G-pent, inkább visszamegy a terembe. Ököllel a korlátra ütök. Kezd nagyon elegem lenni ebből. Ezen a héten olyan jól elvoltunk, most hirtelen rájön a hülyesége, és nekem támad. Rohadt jó, más sem hiányzott. Ingerülten rákönyökölök a fára, majd tenyerembe temetem az arcomat.

Újra hallom az ajtó húzódását. Első tippem: belátta, hogy idiótán viselkedett, és bocsánatot kér. Ehelyett két kar kulcsolódik össze a mellkasom előtt.

- Legalább valakit érdeklek.

- Mi történt? – suttogja, miközben megpróbál elém furakodni. A derekára csúsztatom a kezem, magamhoz húzom, homlokomat az övére hajtom, és próbálok lenyugodni.

- Nem értem, hogy a fenébe bírsz mellette lenni.

- Hát, 16 év után már megszoktam. – mosolyodik el.

- Ez az! A róla alkotott képemet 16 másodperc alatt le tudja rombolni. Fogalmam sincs, meddig lesz ez még így, és én meddig tűröm még ezt. Szerinted Jess benne lenne egy párcserében?

- Na, ne csináld már! Ha más nem, legalább a tánc miatt bírd ki! Ti vagytok a legjobbak, ezért nagyon büszke vagyok rátok! Kérlek, a kedvemért maradj vele! A versenyen verhetetlenek lesztek, és csak ez a cél. Tedd félre a nézeteltérést, csak egy kicsit.

Durva, milyen hatással van rám ez a csaj. Nem sok ember tud befolyásolni, nagyon önfejű vagyok, ő viszont ezzel a gyengéd, nyájas viselkedésével simán levesz a lábamról. Mosolyogva hajolnék egy csókért, csakhogy a tokrom ezt nem hagyja. Egy újabb köhögő görcs jön rám, ez viszont kicsit erősebb.

- Hé, mi van veled? Félrement a cigi? – vigyorog rám gonoszul.

- Ne kezd te is! Elég volt ezt végigjátszani Lloyddal.

Védekezőn felemeli a kezét, majd ő csókol meg. Már kezdtem volna elmélyíteni, de megtörtek. A bejárati ajtóban feltűnt Jess. Ez nem jelent túl jót.

- Knight, befelé! – kiabál ki nekem a tanárunk.

- Ajaj, mit vétettem? – sóhajtok, majd szépen bevonulok.

- Rájöttem, hogy nektek feladatotok volt, amit be kell mutatnotok! Akármennyire vagyok másnapos, érdekel, mit hoztatok össze!

Ez igen, minden tiszteletem az övé. Komolyan mondom, Jess néha nagyon be tud csavarodni. De mindegy, ha már visszajött, akkor legyen. Beállok az ijesztő tekintetű párom elé, felvesszük a kezdőpozíciót, majd felcsendül a zene. Az eleje tökéletes, aztán jön egy apró rontás. Nagyon nyugtalankodik a kezeim közt, valószínűleg, azért, mert túl közel vagyunk egymáshoz. A karom teljesen körbeéri, annyira egymáshoz vagyunk simulva. A lábunk egymás mellett közvetlenül. A csípőnk egyszerre mozog, de mégsem érzem az összhangot. Megint változott, megint egymásnak vagyunk feszülve, és ez erősen kihat a táncunkra. Hamarosan újra meglátogat a köhögés. Nem hiszem el, mi lett velem? Egy szál cigi okozhatta? Bármi is ez, le kell állnom, nem bírom végigtáncolni. Fél kézzel a falnak támaszkodok, és igyekszem nem kiköpni a tüdőmet.

- Damon, jól vagy? – ragadja meg gyengéden a vállamat Jess.

- Nem tudom.

- Erről beszéltem, te idióta! Pár év, és bemelegíteni se fogsz tudni megállás nélkül! – kiált át a terem másik végéből Emma. Nekem ebből most lett elegem. Megindulok felé, ő természetesen hátrálni kezd. A falnak szorítom, ijesztően közel vagyok az arcához. Semmi ütési szándékom nincs, csak egy kis megfélemlítés. Azért nehogy már azt higgye, felettem áll.

- Ide figyelj, Lloyd! Elegem van belőled, elegem van ebből a lekicsinylő stílusodból, és a folyamatos támadásaidból! Mi a halált ártottam én neked? Az elmúlt 1 hétben nem volt semmi bajod, azt hittem Zacknek sikerült valami eredményt elérnie, de nagyot tévedtem. Ez most mondom először és utoljára, szóval jól figyelj minden szavamra!

Síri csend támadt a teremben, mindenki lélegzetvisszafojtva várja a végkifejletet. Esze ágában sincs senkinek közbelépni, ahhoz túlságosan meg vannak szeppenve. Tulajdonképpen ez a cél. Emma szeméből is több mindent tudok kiolvasni. Enyhe félelmet, meglepettséget, csalódottságot valamint aggodalmat.

- Ha nem vagy hajlandó együttműködni velem, egy szavadba kerül, szólok Jessnek, és a soha viszont nem látásra. El lehet tőlem menni, senki nem tart vissza!

Egy gyengébb köhögés után oldalra pillantva figyelem a jelenlévők, majd Emma reakcióját. Lehet, túllőttem a célon, de nem érdekel. A száját válaszra nyitná, én viszont megfordulok, és kimegyek. Le kell ülepednie a dolgoknak, majd ha mindenki lenyugodott, talán beszélhetünk a dolgokról.

Dél van. Egy szál pólóban sétálok haza, én idióta otthagytam a kabátomat. November végén már érezhető a tél szele. A hideg csontomig hatol, tiszta libabőr vagyok, de nem érdekel. Legalább nem csak a történteken agyalok. Út közben is elkezdek kicsit köhögni. Ez biztos nem a cigi.

Nem megyek egyből haza, szükségem van egy kis friss levegőre. Felszállok a kis Harleymra, ami hasonló Zack járgányához. Együtt vettük még a régi szép időkben. Hiányzik az az idő. Mindegy, átmotorozok Bostonba, minél messzebb a gondoktól. Magány. Ez az, ami a legjobban segíthet. Járok egyet a belvárosban, valamiért sokkal nyugtatóbb ott a légkör.

Hazaérve először ellátom Parancsnokot. Miután lecsekkolom, hogy rendesen eszik-e, fáradtan bevonszolom magam a zuhany alá, majd végre bezuhanhatok az ágyba. Este 11 óra  mégis nehezen tudok aludni, biztos az ideg. Egyszer fázom, egyszer melegem van. Na, pihenésnek annyi. Parancsnok időközben felugrott az ágyamba, és most a lábamon fekszik. Aranyos, már forgolódni se tudok. Istenem, több problémám van, mint egy lánynak. Szánalmas.

***

Reggel valami borzasztó nyivákolásra kelek. Hirtelen ki se tudom nyitni a szemem. A fejem majd szétrobban, alig bírom megemelni. A testem nem teljesíti a parancsaimat, csak ernyedten hevernek az ágyon. A torkomból valami hörgésszerű hang tör fel, amit egy hurutos köhögés vált fel. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire beteg. Az egész pofám tele van trutyival.

A sipákolás továbbra sem hallgat el. Beletelik egy kis időbe, mire rájövök, hogy a telefonom csörög. Minden erőmre szükségem van, hogy elnyúljak érte. Félkómásan leolvasom Ash nevét, és felveszem.

- Damon, végre! Minden oké? Nem akartalak zavarni tegnap, gondoltam szükséged van egy kis magányra, most már viszont aggódom. Kérlek, találkozzunk edzés előtt!

Basszus, az edzés! Nem tudom, képes leszek-e bevánszorogni. De, muszáj lesz! Megmutathatom Lloydnak, hogy nem a cigi miatt köhögtem. Végre, kicsit visszavághatok! Rögtön elönt egy enyhe adrenalin löket, így könnyebben találok kiutat a lepedők és párnák fogságából.

- Ott találkozunk! – szólok bele valami nem evilági hangon. Ezt a két szót is kínszenvedés kinyögni, ezért inkább lerakom. Biztos levágta a szitut ennyiből is, de nem gond. Majd edzésen megbeszélünk minden. Feltéve, ha addigra nem olyan lesz a hangom, mint egy halálán lévő fókának.

A reggeli rutin kicsit elmarad. A kétnapos borostám csak még betegesebb külsőt nyújt. A ruházatom úgyszintén. Kék farmer, 2 pulcsi, mivel szörnyen ráz a hideg, egyiknek a kapucniját a fejemre húzom, még egy kabát, egy bakancs és indulok is. A szédülés nehezíti a sétát, csak húzom a lábam magam után. Szánalmasan festhetek, de 10 perc múlva végre a bejárati ajtó előtt állok. Amint belököm magam előtt, minden szem rám szegeződik. Kezdődjön a móka.

HItaly:)