Idióta! ( XVI. fejezet )

Sziasztok! :)

Sosem szoktam ilyen előszót írni, mert én speciel sosem olvasom el... :D Sajnálom, hogy később jött a rész, (sokkal később) de nyaralok, és nem volt időm írni! Engem szidjatok, ne Blondyt! Most már viszont itt van, lehet olvasni! ;) Jó szórakozást hozzá! :) (Bocsánat, hogy rövid lett :( )
Emellett köszönjük a 12 feliratkozót! :) Nagyon jól esik ezt látni! A továbbiakban is írjatok kommentet, chaten lehet velünk beszélgetni, pipáljatok és iratkozzatok fel! :))

*Damon szemszöge*

Most ezt nem tudom hova tenni. Miért akarnák pont Emmát megfenyegetni? Igaz, nem ismerem őt, de nem tudom elképzelni, hogy régen drogozott volna, most meg adós. Valami vagy valaki van a háttérben. Ki kell derítenem, és ha nem is tudok segíteni, legalább Zacket riadóztatom.

- Hahó, Damon! – lengeti meg előttem a kezét a barátnőm. – Mi lelt téged? Amióta elmentek Emmáék csak bambulsz ki a fejedből.
Válaszra nyitom a számat, viszont ő is a kezembe nyomja azt a nyomorék füzetet. Istenem, esküszöm, kivágom ezt a szart az ablakon. Mindegy, a kedvéért inkább írok, de egy szemforgatást akkor is elsütök. Átlapozom a teleírt oldalak, majd egy üresnél megállapodok. Előkotrom a takaróm alól a tollat, és írok is.

„Mikor mehetek már ki?”
- Tüdőgyulladásod van, szóval megsaccolva minimum 1 hét.
Meghökkenve pillantottam Ashre. 1 hét? Az hiszem, készíthetik nekem a temetőbe a helyet. Biztos nem fekszek 1 hétig ágyban, főleg nem kórházban. Esküszöm, előbb ugrok ki az ablakon a füzetem után. Merengve pillantok a menekülési útvonalam felé, mire Ash megszólal.

- Damon, nem csinálsz semmi hülyeséget! Nem halsz bele ebbe az egy hétbe, utána meg már talán jöhetsz is vissza próbálni! Minden oké lesz, együtt átvészeljük ezt az egészet.
Szemforgatva megrázom a fejem, majd egy „képzeletbeli puszit” küldök neki. Vele talán tényleg könnyebben átvészelem, utána lépnem kell Emma ügyében! Vagy talán szólnom kéne Zacknek? Furán venné ki magát, ha „mint legnagyobb ellensége” én védeném meg. Á, fáradt vagyok én most már ehhez. Holnap kitalálok mindent.

***

Ha csúnyán szeretném kifejezni magam, akkor egy szánalmas, semmirekellő, kiszolgáltatott, lusta fasznak hívnám magam. Elnézést a csúnya szóért, de így van. Egész éjszaka máson sem járt az a semmirekellő agyam, csak ezen a kicseszett helyzeten. Bátran kijelenthetem, hogy lópikulányit sem haladtam semerre. Muszáj lesz beszélnem Zackkel, egy hétig még ide vagyok láncolva. Jó, szerencsére nem szó szerint, még csak pont az hiányozna, és akkor tényleg én lennék egy elmebeteg pszichopata, akinek nem elég, hogy az ágyhoz szíjazták, de a hangja is olyan, mintha szétdohányozta volna a tüdejét. Istenem, mi a franc ez az elmebeteg thrilleralkotás? Meg vagyok én húzatva, a kórokozók rámentek az agyam jobbféltekére, és ott élik ki a beteg könyvalkotási mániáikat. Na, most fogd be a pofád, Damon Knight!

Még mielőtt rosszabb irányba fordulna a képzeletem, előkapom a telefonom, majd megcsörgetem Zacket.

- Csá, haver! Mi újság?
- Be tudnál most jönni? Egyedül vagyok, és szeretnék veled beszélni!
- Hú, de komoly a hangod… vagyis próbálod annak mutatni. – röhög fel a vonal túloldalán. Milyen humorzsák lett.
- Rohadt humoros. Szóval, bejössz?
- Természetesen! De nem kellett volna felhívnod! - Ezt nem értettem egészen odáig, míg be nem lépett a szobámba. Meglepetéseket továbbra is tud okozni. – Mert már rég itt vagyok.
- Mi van? Őrt álltál itt nekem? – pacsizok le vele nevetve.
- Hogyne, nagyuram! Önnek a legjobb jár! Na, még mielőtt megnövelném az IQ szintednél is nagyobb egódat, inkább elmondom az igazat. Alapból jöttem volna be, csak egy ismerősöm szintén bekerült, és bementem egy kicsit hozzá is. Mesélj, tesó!
- Emmát megfenyegették! – kezd bele komolyan – Tennünk kell valamit, de nagyon gyorsan!
- Tennünk? Mióta is vagytok ilyen jóban? Ne aggódj, ez nem komoly. Egy srác a bárból, akinek nem adott több piát, mert alapból olyan részeg volt, hogy már a detox küszöbét nyaldosta. Legközelebb, ha látom, behúzok neki egyet és kész.
- Most komolyan ennyivel akarod elintézni? Ember, figyelj már rá egy kicsit jobban! Nem is őt keresik, hanem rajta keresztül keresik Nicket! Kereszttűzbe került, és a segítséged nélkül nem fog onnan kimászni!
- Figyelj ide! Had legyen ez az én gondom, rendben? Felejtsd el, foglalkozz a saját csajoddal és a gyógyulásoddal! Akadj le a kapcsolatomról, tudom, hogy a tied mézes-mázas, rózsaszín felhős meg minden szivárványhányadékos. Már hozzád is költözhetett, végülis egyeseknek jól megy. Könnyű gazdag szülők kölykének lenni, nekem ez nem adatott meg!
- Most takarodj innen, te idióta fasz! – mutatok az ajtó felé. Pontosan tudja, hogy 6 éve elvesztettem a szüleimet, azóta egyedül tartok fent egy házat, Parancsnokkal egyedül élek, és a táncos társaim a családom, meg ő. Ez övön aluli volt, ennél keményebbet sosem kaptam senkitől.
- Damon…
- Bele se kezdj! Most azonnal takarodj vagy esküszöm, felállok és én rúglak ki, de akkor te fekszel a helyemre! – üvöltöm, amennyire a hangszálam engedi. Egy nővér egyből be is jön hozzám, hogy letépje a fejem a „hangerőltetés” miatt. Szerencsére neki sikerül kiparancsolnia Mr. „Annyira Tekintettel Vagyok Másokra”-t, utána hoz nekem egy nyugtatót, amivel elég rendesen kiüt, mondván „addig sem erőlteti a hangját”. Talán jót fog tenni egy kis alvás.

HItaly:)