Egy este ( XIX. Fejezet )

*Emma szemszöge*

- Emm, várj! – hallom meg Damon kétségbeesett hangját. – Hová mész?
- Őszintén? Berúgni. De neked nem a csajod után kellene futnod? – meg sem állok, de ő pár pillanat alatt mellettem terem. Szeme a padlót pásztázza, mintha onnan várná a megoldást az életére.
- Majd én eldöntöm, mit csinálok, jó? Nem mellesleg eléggé jól hangzik a programod. – Kisétálunk a kapun, a csípős hidegben rögtön azt érzem, rossz ötlet volt kabát nélkül elindulni. Elsétálunk a legközelebbi bárhoz, folyamatosan húzva a kínos csendet kettőnk között. Egy gonosz részem majd kicsattan, hogy végre szakítottak, vagyis hát, közel állnak hozzá. Mégis, valamiért bűntudatot is érzek. Nem könnyű elveszíteni egy olyan barátot, aki évekig mellettem volt, segített, ha bajban voltam. Számíthattam Ash-re. De mára már csak az árnyéka önmagának. Meg kellene mentenem ettől az önpusztító élettől, de nem visz rá a lélek. Még mindig fájnak a szavai. Nem mellesleg a büszkeségem sem segít a dolgokon.
Rápillantok Damon profiljára, és nem tudom megállni, még így is érzem azt a bizsergést a gyomromban. Annyira intenzív érzés. Elérjük a bárt, és még ebben az abszurd helyzetben sem veszíti el udvariasságát. Megáll, kinyitja előttem az ajtót, és csak utánam lép be. A kis helységben rögtön megcsap az olcsó sör és whiskey szaga. Egy bácsika éppen még több vodkát kér, de már így sem néz ki szomjasnak. A sarokban egy baráti társaság biliárdozik, az egyik szőke lány éppen visongva ugrál össze-vissza, az ellenfele pedig csak mosolyog rá.
A mellettem álló srác megköszörüli a torkát, ezzel kiszakít vizsgálódásomból. Leülünk egy eldugott kis asztalhoz, a rövid farmerszoknyájú pincérnő már rögtön mellettünk is terem. A kiscsaj kíméletlenül flörtöl, én pedig csak a szememet tudom forgatni rá. Mégis meglepetten nézek Damon-re, akiről mintha az egész egyszerűen leperegne. Kurtán válaszol, és még a mellére sem nézett rá. Pedig a csitri éppen hogy nem gyerekméretet vett fel, egy vásáron simán árusíthatná magát. Rendel magunknak két sört, aztán felém fordul. A lány rám pillant, vicsorog egyet, majd kelletlenül elsétál. Azok a jól ismert kék szemek egyenesen engem bámulnak, én pedig, mintha valami ősi folyamat vagy reakció lenne, elpirulok. Hálás vagyok a sötét bárokért.
Megköszörülöm a torkom, körmömmel az asztal szélét kaparom. Valószínűleg a hangja idegesíti, mivel kezével lefogja enyémet. Én viszont rögtön elrántom. Elkeseredetten sóhajt, hátradől, tarkóján összekulcsolja kezeit. Vár egy kicsit, aztán kitör a hurrikán.
- Van róla fogalmad, milyen szar helyzetbe kerültem? És nem hiszem, hogy ne lenne közöd hozzá. Néha úgy érzem, jobb lett volna, ha nem találkozom veled. Mert elvetted tőlem azt az embert, akire eddig minden helyzetben számíthattam. Ráadásul elcsesződött a kapcsolatom is, amit szintén te idéztél elő.
- Hé! Azért válogasd meg a szavaid. Köteleztelek én valaha, hogy összejöjj Ash-sel? Nem. A ti dolgotok volt. Bocs, hogy nem tudsz kezelni egy kapcsolatot. – Megtalálom végre a hangom. Értem én, hogy dühös és kétségbeesett, de ne rajtam töltse ki.
- De ha nem lát meg nálad, még mindig együtt lennénk!
- Nem én kértem, hogy maradj. Őszintén szólva, nem is örültem neki nagyon.

- Ha megtalálom azt az idiótát, esküszöm, hogy…
- Erre semmi szükség. Nézd, nem fejezhetnénk be a marakodást? Senkinek sem tesz jót.
- Ha akarod… - Időközben megkaptuk az italainkat is.
- Kössünk üzletet. Ma este rendesen berúgunk, aztán megpróbálhatnánk barátokként viselkedni. Áll az alku? – rám pillant, ajkán mindentudó mosoly bujkál. Egy pillanatig azt hiszem, megfutamodik, és egyszerűen elküld a fenébe, de aztán vigyorogva megrázza kinyújtott kezem.
- A fenébe is, igen! Igyunk!
Két órával, és hat elfogyasztott itallal később már egyikőnk sem érzi magát olyan rosszul. Odasétálunk a zenegéphez; megjegyezném, elég ősi darab, és beteszünk egy elég hajrázós rock számot.
A szám közben annyira belelendülök a táncba, hogy elszédülök, de Damon nem hagyja, hogy a földre zuhanjak. A derekamnál fogva leültet a helyemre, majd mindkettőnknek hoz egy-egy pohár hideg vizet. Miután lehajtom, erősödik a hányinger, de tartom magam. Egy kicsit üldögélünk, és beszélgetünk. Furcsa mód most egyikünk sem gúnyos a másikkal, ami felemelő számomra. Olyan dolgokat mond el magáról, amiket szerintem magától csak úgy nem tenne meg. De hát ezért van az alkohol, nem? Feloldja a gátlásokat.
Miközben a gyerekkoromról beszélek neki, felbukkan mellettünk egy hosszú, fekete hajú lány, hatalmas… szívvel, és félbeszakít.
- Elnézést, de te nem Damon vagy? Láttalak múltkor a nyílt… - a lány nem tudja befejezni a mondatát, mivel Damon úgy néz rá, hogy attól még a levegő is megfagyna idebent. A csaj zavarba jön, elpirul, és az egyik tincsét kezdi csavargatni. Tipikus reakció.

- Bocs, de zavarsz.

- Én… én csak…
- Ha nem vennéd észre, a barátnőmmel vagyok itt. – Eddig csendes szemlélő, és akármennyire undorító dolog, de magában nevetgélő voltam, de erre még én is felfigyelek. Az állam konkrétan a padlót súrolja. Damon csak egy pillanatra néz rám, kacsint egyet, majd figyeli a lány távolodó alakját. És ekkor egyszerűen röhögő görcsöt kapok. De annyira, hogy még könnyezem is. Annyira képtelen helyzet volt az, aminek a szem- és fültanúja voltam, hogy ezt váltja ki belőlem. Damon mosolyogva figyel, aztán ő is velem nevet. Egy öt perc után viszont beáll az a kínos csend, amit utálok. Megköszörüli a torkát, én pedig nagy levegőt veszek, és rákérdezek.
- Ezt meg miért kellett? – Damon csak rándít egyet a vállán, és ez a mozdulat felbosszant.
- Ez csak egy kamu duma volt. Ne húzd fel magad.
- De… Mindegy, igyunk.
- Hohó! Titkon alkoholizál a kisasszony? – attól a féloldalas mosolytól megborzongok, de nem hagyom magam. Megrázom a fejem, amitől csak még jobban zsong.
- Csak rendelj még.
- Mit kérsz?
- Bármit, ami kiüt annyira, hogy elfelejtsek mindent. – Mielőtt a pulthoz sétál, megkocogtatja mutatóujjával az asztalt, majd magamra hagy. Úgy érzem, csak egy pillanatra tűnt el, de már hoz is két kis poharat, és egy egész üveg vodkát.
- Kezdődjön a játék. – Az eddig lefelé fordított üvegeket felfordítja, majd tele önti az átlátszó méreggel. Megfogja a sajátját, és minden előzetes nélkül legurítja. Már most tudom, hogy nem fogok egykönnyen hazatalálni.

                                                                                                                                            BlondyBo;)