Egy mozgalmas nap ( IX. fejezet )

*Emma szemszöge*

Kezemben a kávémmal sétálok a próbaterem felé, miközben folyamatosan vigyorgok. Hogy mégis miért? Egy szó: Zack. Még mindig bevillannak képek arról az estéről. A tánc, a csók, a feje a párnámon. Hiába gondolná mindenki, hogy több is történt, ez egyáltalán nem igaz. Egyszerűen csak ott aludt velem.

 Mosolyom még a teremben sem hervad le rólam. Mindenkinek köszönök, aztán a padhoz lépek és leülök. A cipőmet kötöm, mikor meghallok egy ismerős nevetést, aztán felnézek a hajam alkotta függönyöm alól, és végérvényesen tönkre megy a hangulatom. Damon olyan szerelmesen öleli magához a legjobb barátnőmet, ami még nekem is hányingerkeltő. Pókerarcot vágva köszönök nekik, aztán egy undorítóan nyálas csókjuk után Damon leül mellém. Arca komor, mégis tudom, hogy alig várja, hogy kitörjön belőlem a féltékenység. De miért is várná ezt el tőlem? Nem is kedvel. Akkor meg miért néz úgy, mint aki várja a reakcióm?

 Ami nekem sokkal intimebb, mint bármi más. Látott smink és mindenfajta kiegészítő nélkül, és nem menekült el. Mellettem maradt, velem aludt el. Vagyis, én bealudtam, róla meg nincs információm. De nekem hihetetlenül sokat jelentett. Bár még hivatalosan nem járunk, szerintem újabb szintre érkeztünk.

- Gyakoroltál? - kérdem könnyedén. Hitetlenkedve pillant rám, aztán elvigyorodik. Sejtettem.

- Hogy telt a hétvégéd? - mosolyog tovább. Élvezi, hogy kínozhat.

- Nekem nem volt olyan sikeres, mint neked. - Látom, hogy próbálja visszafogni magát, és szerencséjére, sikerül neki.

- Nem tudom, mire célozgatsz. - A szememet forgatom, majd odasétálok Ash-hez.

- Szia.

- Öhm...szia. Figyelj, szerettem volna beszélni veled. Nem akarom, hogy tönkre menjen a barátságunk, ugye tudod? De Dam...

- Semmi baj. Nem haragszom vagy ilyesmi. De ugye nem hagysz partner nélkül?

- Dehogy! Úristen, annyira megkönnyebbültem. - A nyakamba ugrik, amitől majdnem felborulok, de nem érdekel. Jelenleg csak arra figyelek, hogy ne kapjak szívrohamot. Vagy legalább ne mutassam magam gyengének sem a többiek, sem Damon előtt. Pislogok párat, nehogy könnyezni kezdjek, és egy műmosollyal visszaölelem. Hiába ez a rossz érzés, ami a mellkasomat teljes egészében ellepi, és bár kegyetlenül megtaposva érzem magam, örülnöm kell a barátnőm boldogságának. Hisz nem ez a feladatom?

Elszalad a büfébe, hogy vegyen nekünk sütit, én pedig felkapok egy pulcsit, mert üresnek és hidegnek érzem magam. Mikor megfordulok, Damon szemei fürkésznek. Tekintetünk összekapcsolódik, és én lefagyok. Azokban a kék szemekben sok mindent láttam már. Szánalmat, utálatot, érdektelenséget, haragot, de most nem ilyen volt. A kezdeti piszkálódásból feleszmélt, és rájött, nem kéne velem bunkóznia. Vagy mi.

- Minden oké? - Kezével megmarkolja a könyököm, amitől megborzongok. Ismét bőgni támad kedvem.

- Persze.

- Nem úgy látom.

- Akadj le rólam, jó? Most nincs olyan hangulatom, hogy elviseljem a szeszélyes viselkedésed. Örülnék, ha egyetlen napig visszafognád magad, és csak csendben csinálnád a dolgod.

- Figyelj, nem úgy gondoltam, jó? És ha ezen vagy fenn akadva, nem fogok Ash-sel játszadozni. Ezt megígérhetem. - Megdöbbentenek szavai. Még sosem hallottam ilyen őszintének. Csak az a baj, hogy nem ez a problémám.

- Kösz. - Fordulnék el tőle, amikor is beleütközöm egy izmos mellkasba.

- Hoztam kaját. - Vigyorogva nyújtja felém a zacskót, amiben fánkok vannak. A Dashley dolog óta most mosolygok először szívemből. Kiveszek egy csokisat, és beleharapok, míg ő puszit nyom az arcomra. Kuncogok, majd hallom, ahogy Damon egyre szaporábban lélegzik, aztán elviharzik mellettünk, gondosan kikerülve minket, aztán heves csókcsatába kezd Ashley-vel. Gyerekes. Zack-kel leülünk a padra, és míg én a fánkomat eszem, ő megissza az egész epres limonádémat.

- Nem azért, de nemcsak hogy idegesítően szürcsölsz, de még melegnek is nézel ki a rózsaszín italommal. - nevetem ki, mire ő csak vállat von, és folytatja a műsort. Jess kettőt tapsol, ami a kezdést jelzi. Mindenki összeáll a párjával, egyedül 4 ember van itt, aki vagy nem akar, vagy nem is itt táncol. Az utóbbi csak Zackre vonatkozik. Kelletlenül hagyom őt ott, aztán Damon elé állok. Tekintete az aggódóból ismét jégcsapra váltott. Szuper. Többször is elrontjuk, mert vagy én lépek rá a lábára, vagy ő jön nekem. Jess szerintem már a haját tépi, olyan ideges. Már tikkel is a szeme. Uppsz.

- Valaki! Akárki! Segítség! - kiáltja, mire Zack feltápászkodik, és mellém lép. Átkarolja a derekam, én pedig halványan elmosolyodom. Damon idegesen a hajába túr, aztán bunkón arrébb löki Ashley partnerét, és beállnak a kezdő pozícióba. Undorítóan szerelmesen mosolyognak egymásra. Zack rám vigyorog, aztán ő is beáll velem. A szám első akkordjai betöltik a termet, mi pedig tökéletesen mozgunk. Keze állandóan a bőrömet érinti, a fejem tiszta vörös. Megragadja a derekam, magához húz, én pedig hátra dőlök szinte 90 fokban, aztán vissza, majd pörget egyet rajtam. Visszahúz, aztán derekamnál fogva felemel, fordul párat, aztán lassan, ráérősen csúszok. A talpam újra érintkezik a padlóval, a szám véget ér, én pedig annyira lihegek, hogy félő, kiugrik a tüdőm. Arcomból kisimítom az izzadságtól nedves hajam, majd a táskámhoz lépek, és egy perc alatt kiürítem az üvegem. Zack mellém lép, átkarol, miközben belepuszil a nyakamba. Ez a kis gesztus szerintem minden lányból kihozza azt a vihogó pompomlányt, aki bennünk lakozik, és én sem hazudtoltam meg magam. Megölelem, így arcom a többiekkel szemben van. Ami nekem pont nem jelent jót. Sejtettem, hogy nem fogják vissza magukat, de azért könyörgöm! Szobát nekik!

- Rendben, gyerekek, mára végeztünk! A végére csak kihoztatok valami jót. - rám pillant, aztán Damonre, és helyette is elszégyellem magam. Ha már ő nem képes rá. Csak vigyorog tovább, miközben folyamatosan harapdálja Ash nyakát. Hányós zacskót kérek.

- Hé! Nincs kedved valahová elmenni? Moziba mondjuk? Van egy új akciófilm, amire el akartam menni, de gondoltam, mehetnénk együtt. Hívni akartam Damont is, de nem hiszem, hogy eljönne...

- Pedig megyünk. - Lép mellénk Damon, aki Ashley vállán pihenteti a karját.

- Ma délután jó nektek? - néz rájuk Zack. Ő komolyan nem érzi ezt a tesztoszteron túltengést?

- Én nem hiszem, hogy... - szólalok meg végre. Nem akarok négyes randit az új álompárral.

- Ne már, Emm. Szereted az akciófilmeket. Kérlek. - néz mélyen a szemembe a barátnőm, olyan ártatlanul és boldogan, nekem pedig összeszorul a gyomrom. Nem tehetem tönkre a boldogságát. Egy nagyot nyelek, majd mosolyt erőltetek magamra.

- Jó. Nem sürgős. - Felkapom a táskám, de Zack rögtön kikapja a kezemből, és a vállára rakja. Egy halk köszönömöt suttogok neki, majd elhagyjuk a termet. Követjük Ashley-éket, közben pedig Zack átkarolja a derekam, amitől libabőrös leszek. Bármennyire is nem akarok velük menni, sikerült elrángatniuk. Csodás.

BlondyBo;)