Fizikai és szellemi erősítés ( X. fejezet )

*Damon szemszöge*

Furcsának, egyben viccesnek tartom, hogy lassan minden lélegzetvételemben a rosszat látja. A mozit most megértem, de ahogy állandóan azokkal a szemekkel nézi, hogy csókolom meg Ashleyt, vagy amikor puszit adok neki… esküszöm, néha már megijedek. Ha nem ismerném, azt hinném féltékeny. E szónak a gondolatára széles vigyorra húzom a számat, amit a mellettem sétáló Zack is észrevesz.

- Ennyire feldob a mozi? – röhög fel.

- Persze, tudod milyen régen meg akarom nézni az Amerika kapitányt? Marvel filmekkel nem sok más tud versenybe szállni.

- Teljes mértékben egyet értek! Gondoltam, hogy érdekelni fog, ezért is akartalak elhívni titeket. Bár, nem tudom, a csajokat mennyire érdekli.

- Ash nyitott mindenre, miatta nem kell aggódni. – mosolyodom el, ahogy ránézek a kicsattanó formában lévő barátnőmre. Arca csak úgy virul, szemében ott van az a felszabadult csillogás. Igazán boldog vagyok, mikor így látom. Talán véglegessé is tudnám ezt tenni.

- Mi jár a fejedben? – vág a gondolatmenetembe újra Zack.

- Semmi, csak jól érzem magamat végre. Nincs az a „menjünk inni, mert szar a hangulatom”, és ennek annyira örülök.

- Megértelek. Számomra Emma az egyetlen jó dolog, amit mostanában kaptam.

- El tudom képzelni. – motyogom magamban, hogy még éppen megértse ő is.

- Na, pofa be, és ne legyél köcsög! Eszméletlen aranyos lány, sosem volt még ilyen barátnőm.

Mivel ő is meghallgatta a nyáladzásomat, ennyit megérdemel, hogy én is megtegyem. Még az a szerencse, hogy férfiből van, és nem kezdett el nekem tündérmesét írni, a gyönyörű királylányról és a szőke lovagról. Akkor hánytam volna szivárványt.

Időben megérkezünk a mozihoz, a sor sem túl nagy, hamar elérjük a jegypénztárt.

- Négy jegyet kérek az Amerika Kapitányra! – szólok be a kis ablakon a 30 év körüli srácnak.

- Sajnálom, de mind elfogyott.

Nagyot sóhajtva fordulok a többiekhez, hátha van valami más terv. Zack vigyorogva elindul az egyik plakát felé, ami a Paranormal Activity 5-öt reklámozza. Ashel egyszerre szólalunk fel a film mellett, Emma viszont elfehéredik.

- Ezt nem biztos, hogy bevállalom! – súgja Zack fülébe.

- Nyugi, ez csak egy hülye film, ha minden jól megy, úgyse kell ma egyedül aludnod! – kacsint rá, és ad egy gyors csókot neki.

- Na, jó, mielőtt lenyomtok itt egy csöpögős romantikus filmet, inkább vegyünk jegyet!

Újra a sráchoz, lépek, megveszem a jegyet, majd visszamegyek a többiekhez.

- Tűzés, már 5 perce megy a film! – ölelem át Asht és együtt bevonulunk a terembe. A középső sorban vannak a székeink, Ash ült legbelülre, aztán én, a nagy sietség miatt pedig Emma került mellém. Mind a ketten tiltakozni kezdünk, de nem csak Zackék néznek ránk rossz szemmel, hanem a körülöttünk ülők is. Mély levegő után leülök a helyemre, és igyekszem nem foglalkozni a jobb oldalaom kibontakozó nyáladzással. Inkább a mellettem ülő gyönyörű lányra, valamint a filmre fókuszálok.

A Paranormal Activity azért tud ijesztő lenni, mert 10 percig nem történik semmi, mindenki nyugodt, aztán váratlanul jönnek az események. Ez az 5. részben sem volt másképp. A sikolyoktól, amit mások, és a mellettem ülő két lány is ejt időnként, csak mosolyogni tudok. Aztán egy jelenetnél megfogja valaki a kezem. Nem a balt, ahol Ash ül, hanem a jobbat. Óvatosan oldalra pillantok Emma ijedt arcára. Fel sem tűnik neki, hogy rossz kézért nyúlt, csak miután észreveszi, hogy figyelem. Elpirulva, azonnal elkapja a kezét, és Joshét keresi. Az incidenst követően többször pillant felém, talán azt hiszi, nem látom, de miután mosolyogni lát, végleg abbahagyja. Egy vigyorral letudom a dolgot, majd átölelem a saját barátnőmet. Jó érzést ezt kimondani. Az én barátnőm.

***

Az éjjel nagyszerűen telt, Ash csodálatos továbbra is. Délben keltünk, elmentünk futni, reggeli helyett egyből ebédeltünk, most pedig indulunk megsétáltatni Parancsnokot, edzés előtt. A Central Parkra gondoltunk, véleményem szerint a legszebb hely egész New Yorkban. Egyik kezemben a pórázzal, másikkal a barátnőm kezét fogva sétálunk el a kistó előtt.

- Minden oké? – fordul be elém Ash.

- Persze, csak elgondolkodtam. Fel sem tudom fogni, hogy azok után, ami veled történt, még te jöttél ki rosszul az egészből. Annyira szánalmasak az emberek, sosem fogom megérteni ezt a rendszert.

- Még mindig itt tartasz? – mosolyodik el – Ezt nem azért mondtam, hogy mostantól kezdve én legyek a gyámoltalan, gyenge kislány, akit sajnálni és védeni kell. Kérlek, felejtsd el, nem számít semmit. A koliban ezt az évet még kibírom, utána lehet, kibérlek egy kisebb házat valahol. Megleszek, ne aggódj, és tudom, hogy rád mindig számíthatok. Nem érzem magam veszélyben, főleg mióta melletted vagyok.

- Örülök, hogy így gondolod. – adok egy gyors csókot neki – Egyébként szerettem volna ezzel kapcsolatban kérdezni valamit.

Összekulcsolom az ujjainkat, a szemébe nézek, majd belevágok.

- Lehet, túl korai ilyet kérdeznem, alig vagyunk együtt 2-3 napja, viszont ha úgy kérdezem, hogy leszünk-e lakótársak, nem hangzik olyan nyomulósnak.

Nem válaszol, csak meglepetten néz. Várok valami reakciót, de 2 perc eltelte után már kezdek aggódni.

- Ezt komolyan gondolod?

- Teljes mértékben.

- 1 feltételem lenne. Hagyod, hogy fizessem a lakbér felét! Nem szeretném eljátszani a múltkori Starbucksos dolgot!

- Komolyan ennyi? Azt hittem legalább egy 20 oldalas szabálykönyvet nekem vágsz.

Nevetve a hasba csap, majd magához ölel. Örülök a boldogságának, így neki is és nekem is könnyebb lesz.

Az edzés 7-kor kezdődik, most van 6:30. Huh, gyorsan telik az idő jó társaságban. Megint nálam készülődünk, majd együtt megyünk edzésre.

- Üdvözletem, Trisztán és Izolda! Örülök, hogy végre idetoltátok a csinos pofikátokat! – igen, öltözködés közbe becsúszott valami, amitől kicsit elkéstünk – Végülis, csak 15 perce várunk. Semmiség, most viszont húzás nyújtani, utána nektek, Emma és Damon, mutatok valamit.

Összenéztünk aggódva az említett személlyel. Jess ha kitalál valamit, az nekünk nem biztos, hogy minden esetben jó. Fogadjunk, a tegnapi miatt is kapunk fejmosást. Nem nyújtok, inkább Lloydot húzva magammal, Jesshez sietek. Meglepő módon nem ellenkezik, biztos őt is érdekli, mit akarhat.

- Figyeljetek, srácok, amit tegnap levágtatok nekem, az egyszerűen szánalmas volt! A két legjobb táncosom, akiknek vezetni kéne a csapatot, mást sem csinálnak, csak marják egymást, és ott ütik a másikat, ahol érik. Ez KIÁBRÁNDÍTÓ! – nyomja meg az utolsó szót – Nem vagytok egymásra hangolódva, ezért tennem kellett valamit. Rengeteg álmatlan éjszaka, több liter kávé és energiaital valamint pár ember segítségével megtaláltam a legnagyszerűbb, legbiztosabb, leg…

- Jess, imádom a monológjaidat, tényleg, mind egy szálig megindítóak, de kérlek, ne húzd már az időt! – szól rá türelmetlenül Emma. Nem is lehettem volna kifejezőbb.

- Oké, oké. Szóval, találtam egy nagyszerű koreográfiát Youtubeon, amit nektek KÖTELEZŐ megtanulnotok, és a kötelező alatt azt értem, hogy addig mást nem csinálhattok ezen kívül, amíg nem vagytok teljes összhangban, valamint nem tanultátok meg teljes egészében a táncot. Értve vagyok?

Oda sem figyeltünk, miket beszél, a laptop elé hajolva figyeltük a videót, ahol a két táncos teljesen összesimulva táncol. Az egész koreográfia a csípőmozgásra épül. Látszik milyen rutint szereztek az évek alatt, száz százalék, hogy régóta együtt dolgoznak, sosem láttam ilyen összhangot. Még köztem, és a régi párom közt se volt ilyen erős. Teljes mértékben együtt vannak, mint szellemileg, mint fizikailag. Érzik egymást, tudják előre egymás mozdulatait, egy apró hibát sem vétenek az egész szám alatt. Szerény véleményem szerint ez az, ami nincs meg köztem és Lloyd között. Akkor induljon a veszekedés.

Sziasztok! :) A fekete, félkövér és dőlt stílussal kiemelt szövegre rákattintva megnézhetitek a videót! :) Ha esetleg nem feketével lenne kihúzva, a félkövér és dőlt típusról felismeritek, csak figyeljétek meg jobban. 

HItaly:)