Jöjjön, aminek jönnie kell ( XXII. fejezet )

*Damon szemszöge*

Őszintén be kell vallanom, félek ettől a beszélgetéstől. Mint mondtam, én részegen is képes vagyok józen lenni, de nála nem tudom mi a helyzet. Biztos nagyon másnapos, fáj a feje, nem tud rendesen erre koncentrálni. Viszont ha most elmegyek, talán gy életre elrontok mindent. Mit tegyek? Kockáztassak be egy szemtől szembe kikosarazást, vagy lépjek le, mint egy semmirekellő „rosszfiú”, aki jól végezte dolgát, és egy újabb csajt kapott meg, ha nem is egy éjszakára, de egy csókra mindenképp.

- Akarsz róla beszélni, vagy söpörjük egyszerűen a szőnyeg alá? – kérdezem meg óvatosan inkább. Talán ez a legjobb megoldás.

- Ez igen! – bólogat nyugodtan tűntetve magát – Nem csalódtam benned, Knight, hozod a formád! – áll fel most már idegesen, és az ajtóhoz lépve kinyitja azt. – A sohaviszont nem látásra! – int ki a folyosóra.

- Most mi bajod van? Mit mondtam rosszat? – állok fel én is, hogy kevésbé érezzem magam kiszolgáltatottnak.

- Ez az egész pofátlan léted, ahogy halál lazán besétálsz hozzám, a dögösen felállított hajaddal, meg bőrdzsekiddel, utána seperc alatt feltalálod magad nálam! A végére meg bedobsz egy ilyen kérdést! Kurva gyorsan takarodj innen, amíg nem uszítom rád a szomszédot! Komolyan mondom, nem egyszer segített ki mindenféle jött-mentet!

- Komolyan a szomszéddal fenyegetőzől? – lépek elé vigyorogva. Nem retten meg, magabiztosan áll egy helyben, a kezeit a mellkasa előtt kulcsolja össze, és keményen állja a tekintetem. – Nem akarok neked rosszat! Magamnak se vallottam be, mert idegesít a stílusod, de nem tudom tovább titkolni se magam előtt, se előtted!

- Mi a frász? Mi az, hogy az én stílusom idegesítő? Akkora pofád van, csodálom, hogy befértél az ajtón, te állat!

Akaratlanul is elmosolyodom a kijelentésén, amiről tisztán hallom, hogy nem gondolja komolyan.

- Tudod mi az egyetlen baj, Lloyd? – támaszkodok meg a falnak, így közrezárva őt. – Hogy a nagy pofám miatt vonzódsz hozzám többek között.

Nem tudtam nem észre venni a libabőrt a kezén. Egy ütős reposzton gondolkodhat, amit pár másodpercen belül meg is ad. Egyik kezével teljesen átkarolja a nyakamat, így húz le magához, a másikkal a hajamba túr, és egy erőteljes csókkal válaszol. Nem mondom, rendesen meglepett, de azonnal reagáltam. Egy kezemmel a derekánál fogva vontam magamhoz maximálisan, a másikkal a combja alá nyúlva biztatom a lábait, hogy kulcsolódjanak össze mögöttem. Amint ezt megtette, teljesen a falnak nyomom, és megállás nélkül falom az ajkát, most már józanul. Nem kell a pia, ha anélkül is a kezeim közt tudhatom a saját akaratából. A kezem combján pihen, amit pólója aljához irányítok, majd alányúlok, így nagyobb hatást érhetek el fedetlen bőrének érintésével.  Egy halk sóhajt tapasztalok is, mire elégedett mosolyra húzom a szám, és másik kezemmel igyekszem az arcát cirógatni. Nem maradok viszonzás nélkül, egyik kezével ő is benyúl a pólóm alá. Kezdetben ujjbegyével simogatja végig a hátam, majd a csókok erősödtével átvált a körmeire. A könnyed végighúzások néhány mozdulatomra komoly karmolássokká kerekednek. Mi lesz itt, ha esetleg kikötünk az ágyban? Igazából nem számít, tegyen bármit, én örülök, hogy ilyen közel tudhatom magamhoz annyi szenvedés után. A múlt egy éjszakára eltűnhet, a gondokkal és egyéb nem kívánatos személyekkel együtt. Ráérünk a holnapon aggódni, ha eljön. Itt van velem egy igazi vadmacska, vele kell törődnöm, a kapkodó, mohó csókjaiból kiérzem az erős szeretethiányt. Talán nálam is megvan mindez, Ashnél sosem éreztem ugyanezt. Kiteljesedtem. Nem lehet megmagyarázni, ezt át kell érezni!

Mikor a pólóm levételével kezd próbálkozni, akkor érzem igazán, hogy ideje elvonulnunk. A combját erősen tartva indulok el reflexből egy ajtó irányába, ami szerencsémre pont a hálószobája. Erőteljes mozdulattal nyitok be, majd ugyan úgy rúgom be magam után, közben egyszer sem hagyom a csókunkat megszakadni. Hirtelen dönt úgy, hogy átvenné az irányítást, ezért simán kivergődik a kezemből, majd az ágyára lök. A derekamra ül, én a könyökömön támaszkodva kapok fel az ajkáért. A bőrdzsekim még kint lekerült, most a pólómmal szarakodik. A vágy úrrá lesz rajtam, ezért kapkodva cibálom le magamról, majd, mint egy véres rongyot, már hajítom is be a sarokba. Az a pillantás, amit ejt a felsőtestemre, elég komoly önbizalommal itat meg. Egy szó nélkül a mellkasomra téved a szája, onnan le a hasamra.

- Tesztelhetem a kockákat? – néz fel rám vigyorogva. Ezt abban a pillanatban konkrétan meg sem hallom, nemhogy felfogjam egyáltalán. Nem is hagy időt válaszolni, óvatosan megharapja a bőrömet, mire én felszisszenek. Jóleső, bizsergető érzés önt el, mikor azt a pontot kezdi el szívni. Igyekszem a szabad bőrfelületét cirógatni, amiből nincs sok. Az a fránya póló még rajta van.

- Túl sok a ruhadarab, Lloyd! – húzom fel magamhoz egy csókra, közben gyorsan kibújtatom a felsőjéből, ami az enyém mellett landol. – Észbontó vagy, mikor próbálsz uralkodni, de ez nekem áll jobban!

Fordítok a helyzetünkön. Kihúzom alóla a kezét, és a hátára fektetem. Én a feje mellett támaszkodom meg fél kézzel, a másikat végigjáratom az oldalán. A szájáról letérek az állára, onnan a pulzuspontjához közeli részhez. Mikor óvatosan a fogaim közé szorítom a bőrét, hangosan felnyög, és belekarmol a hátamba. Hogy enyhítsem az esetleges fájdalmat, egy puszit adok az érzékeny területre, amire egy halk sóhaj hangzik fel. Mosolyogva térek vissza az ajkára, majd egy pillanatra megtámasztom a homlokom az övén.

- Szeretlek! És ezt nem a „meg akarlak kapni” énem mondja!

- Tudom, érzem minden érintéseden! – húzza végig ajkával az enyémet, majd egy puszit hagy az alsó ajkamon.

- Biztos, hogy szeretnéd? – csúsztatom a kezem a pizsamaalsójának széléhez, közben gyengéden érintem fedetlen bőrét.

- Ennél biztosabb csak abban vagyok, hogy én is szeretlek! – csókol meg újra vadabbul, és simán kikapcsolja az én övemet.

***

Másnap reggel lágy simogatást érzek meg a hátamon. A kellemes érzés végigjárja a testem, ezért fél szemmel ránézek a mellettem könyöklő gyönyörűségre. Mosolyogva dobja hátra a haját, majd visszafekszik, közel mellém. Az oldalamra fordulok, egyik karommal közelebb vonom magamhoz, a fejem alatti kezemmel a haját simogatom.

- El sem tudod képzelni, milyen régóta álmodom erről a pillanatról! – suttogja lecsukott szemekkel.

- El sem hinnéd, hogy ugyan ezt akartam mondani! – csókolom meg lágyan, mosolyogva. Még közelebb húzódik hozzám, én pedig egy puszit nyomok a fejére.

- Nem akarom, hogy vége legyen ennek a pillanatnak! – mormolja a takarót gyűrögetve.

- Mit szólnál, ha ma nem mennénk be próbára? Lógjuk el, töltsük itthon, kettesben ezt a napot! Legalább bepótolhatom az általam elcseszett időt, amit nélküled kellett töltenem!

Nem válaszol rögtön, sőt, még pár perc elteltével sem. Ajaj, rosszat mondtam? Most kezdhetek aggódni?

HItaly:)