Láthatatlan lehetőségek ( II. fejezet )

*Damon szemszöge*

Én komolyan mondom, megőrülök! Mi a jó anyámat képzel magáról ez a csaj? Esetleg ő itt az Atya Úristen vagy mi van? Ezt érdemlem azok után, hogy megmentettem az életét? Az idétlene ott hagyta volna azt a kis egoista pofáját, ha nem vagyok ott. Hah, én nem fogom bírni mellette, inkább itt hagyok mindent a picsába és keresek más hobbit!

Ilyen gondolatokkal tüdőzöm le cigimet, aminek füstjét kicsit bent tartottam, hogy tudjon rendesen hatni.

Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Elment életem legjobb partnere, utána meg kapok egy ilyet… Nagyon remek!
Gondolatmenetemet megszakítja az üvegajtó elhúzásakor keletkező sercegés, majd lépteket hallok. Könyörgöm, csak ne ő legyen! Jaaj, hát ki más lenne? Esküszöm, ledobom innen az erkélyről, ha meg mer szólalni! Szemem sarkából figyelem, ahogy előhúzza zsebéből a... G-Pent? Ez most komoly? Döbbentségemnek hangot is adok.

- Amatőr! – lököm neki flegmán egy szemforgatás kíséretével. Mintha meg sem hallotta volna, belekezd monológjába.

- Figyelj! Nem bírjuk egymást, ez tény. Viszont így a világbajnokság is ugrott. Muszáj kicsit félretennünk az ellentéteket és össze kell dolgoznunk amennyire csak tudunk! A legjobb megoldás lenne, ha edzés után beülnénk egy kávéra, hogy közben megbeszéljük a dolgokat. Rendben?

Vészesen közel lépek hozzá, szám pár centire áll meg fülétől. Így hatásosabbnak érzem.

- Előbb nyomom le a G-Penedet a torkomon! – kacsintok rá, majd veszem is az irányt a kijárat felé. Nincs idegzetem egy légtérben lenni vele, se a többiekkel. Egyszerűen csak haza akarok menni!

-  Damon! – hallok meg egy kedves, mégis magabiztos hangot. Hozzá végképp nincs kedvem.

- Jess, bele se kezdj! Nincs az az isten, hogy tovább itt maradjak! Szeretlek, tisztellek, viszont ezt még tőled sem tűröm! Mi a frászért kellett pont vele összeraknotok? Tudjátok jól milyen viszály van köztünk. Hát köszönöm szépen, rohadt jól esett, de elég is volt! Helló! – fordítok neki újból hátat, és elegánsan kivonulok. Nem érdekel, mit üvöltözik utánam, mikkel próbál visszacsalni, túlságosan feszült vagyok mindehhez. Valahogy le kell nyugtatnom magam. Már tárcsázom is Zack haveromat, hátha van kedve egy kis éjszakai partyhoz.

- Cső tesó! Jössz a Fallen Angels-be?

- Csá, naná! Mikor, kikkel?

- Velem, 10-kor! Be***unk ma ember! Nagyon rám fér! – meg sem várom válaszát, kinyomom a telómat, becsúsztatom zsebembe, és indulok is haza készülődni. 9 óra van most. Remek, van időm ráhangolódni az estére. Először letusolok, utána felveszek egy világosszürke csőgatyát, egy fekete inggel és szintén fekete magas szárú tornacipővel. Befújom magam a kedvenc James Bond parfümömmel, ami Lime, tengeri aromák, kávé valamint cédrus illatúnak van mondva, és fél óra alatt letudok mindent. Váo, ez nálam új rekord. Azon gondolkodom, hogy ledőlök egy kicsit pihenni, úgyis van még időm. Elindulok a kanapé felé, viszont út közben megállok. Eszembe jutnak a ma történtek. Nem bírom elhinni, hogy valaki képes így viselkedni. Hiszti királynő ez a csaj, meg is halnék, ha ilyen mellett kellene letöltenem az életemet. Süt róla a karót nyeltség, szerintem azt sem tudja, mi az a buli. Egyszer kéne elmennie a Fallen Angels-be és egyből megismerné a ”kemény buli” fogalmát. De várjunk már? Mióta érdekel ez engem? Tőlem akár 10 macskával is beposhadhat egy öregek otthonában. Inkább élek rövid, de tartalmas életet.

Elmélkedésemből telefonom csengőhangja kelt fel.

- Na, mi van Tesó, nem jössz? Már a második kört toljuk! Ha nem érsz ide 5 percen belül lehúzzuk a tiedet is!

- Tudod, ez csak a lazafiú imidzsem. Muszáj elegánsan késni minimum 10 percet, de, csak mert nagyon jó arc vagyok, elindulok! Vigyek valamit?

- Most nyálas leszek, és azt mondom, hogy magadat, Cicuska! – azonnal meghallom a háttérben a röhögést, amibe én is bekapcsolódom – egyébként nem kell, csak haladjál!

- Rendben van, Mókuskám!– ezzel lerakom a készüléket. Mennyire vicces, hogy este 10:00-kor egy rakás idióta már 2 kör Whiskyt lehúzott? Látszik, hogy az én barátaim, csak ők lehetnek ekkora barmok. Büszkén megveregetem a vállam, felkapom a kedvenc bőrdzsekimet, majd gyalog nekivágok a több mint 10 perces útnak. Kocsival mégsem mehetek, nem leszek vezetőképes állapotban véleményem szerint.

HItaly :)