Yolo szabályok ( XXVIII. fejezet )

Sziasztok! :)

Igen, megint sokat késtem, elnézést! :( Most viszont egy rendhagyó rész jön, mivel 2 szemszög lesz a következő részben. Jó olvasást! :)

*Nick szemszöge*

Nagyon kapálózik a kezeim között. Félek, hogy Damon meglátja, ezért beljebb rántom a sikátorba. Szerencsésen hátra is borulunk, valami nagyobb kartondobozra, ami a súlyom alatt hamar összerogy. Fájdalmasan felnyöszördülök, és el is engedem Emmát, aki habozás nélkül felpattan, majd futásnak ered.

- Emm, én vagyok, Nick! - szólok utána, a hangomból tökéletesen tükröződik a fájdalmam.

- Nick? - túr a hajába kétségbeesetten, azonnal vissza is szalad hozzám. Térdre veti magát mellettem, óvatosan próbálja felmérni a sérüléseimet. Azt rossz jelnek vegyem, hogy kibaszottul fáj a combom? - Nick, jó ég, mi a frászt művelsz? Jól vagy?

Összeszorított fogakkal ragadom meg a nagy szemeteskonténer szélét, egy nyögés kíséretében húzom fel magam. Emma próbál segíteni, a hasamra és a hátamra csúsztatja a kezeit, a karom alá bújva mankóként segít fel. Kicsit elfordítom a lábam, de talán nem kellett volna. Egy nagyobb sörösüveg szilánkja fúródott a bal combom hátuljába. A kurva életbe már!

- Istenem, Nick! - néz rá a lábamra elkerekedett szemekkel - Azonnal kihívom a menőket! - nyúl be a zsebébe rögtön.

- Ne, kérlek! Bemegyek magamtól, csak ne hívd ki!

Egy pillanatra hitetlenül mered rám, megrázza a fejét. Pontosan tudja, hogy gyűlölöm a mentőautókat, inkább az utcán pusztulok meg, minthogy egybe be kelljen ülnöm.

- Rendben, de akkor veled megyek!

*Damon szemszöge*

Ne aggódj, Damon! El fog jönni! Szeret téged! Annyit szenvedtetek, hogy végre együtt lehessetek, biztos, hogy eljön! 

Mondogattam ezeket magamnak az elmúlt 3 órában. Most már nem is áltatom magam. Az első óra elteltével tele voltam reménnyel, biztos csak gondolkodik vagy húzza az agyamat. A második óra múltán már elgondolkodtam a lehetőségeimen, a "mi lesz, ha..." kezdetű mondatokon. Így a harmadik órában már tehetetlen vagyok. Halál felesleges tovább várnom. Nem szeret többé. Idegesen felpattanok a járda patkájáról, az eddigi ülőhelyemről. Az utca kihalt teljesen, a távolból hallom a hangosan vihorászó, énekelő társaságokat, akit jól kivehetőn már nem józanok. Talán nekem is erre lenne szükségem? Magányos ivás után a barátaim támogató feleseire lenne szükségem. Csessze meg a világ, egyszer élünk! Ma este a yolo szabályokat követjük! Kikapom a telefonomat a zsebemből, hívok mindenkit, akit csak sikerül elérnem. Zack-kel szerencsére sikerült kibékülnünk, megbeszéltük a dolgokat, és azóta inkább szabadúszóként sodródik az árral. Nem keres komoly kapcsolatot. Lehet, hogy ő csinálja jól, a kapcsolatteremtés nem a mi műfajunk.

- Csá, tesó! Night Vision egy negyed óra múlva? - szólalok meg elsőnek, miután 3 csöngés után végre felveszi.

- Damon, bazd meg, éjfél van! - mordul fel azon a "most keltettél fel" hangján.

- Ezt mondom én is! Éjfél van, te meg alszol? Ugye szórakozol velem? Kapard össze a segged, és induljál a hideg zuhany alá! MOST!

- Jól van, csak fog már be! - csapja rám a telefont. Úgyis tudom, hogy jönni fog, nem aggódom. Egy pillanatra kisebbfajta nyugalom kap el. Nem tudom, mi lehet, talán a hűvös, éjszakai szél, ami a dühtől túlfűtött testemet próbálja lehűteni. Felnézek az égre, amin egy csillag sem látszódik, a hold is éppen bebújt egy felhő mögé. Egy esőcsepp éri a homlokomat, ami gyorsan folyik le az arcomon. Az eső is elered lassan. Pár percet csak így állok, a szememet lehunyom, élvezem a hűvös esős időt. Annyira jól esik a testemnek és a lelkemnek is.

Minden rendben van. Nem ő az egyetlen lány a világon. Menj, bulizz egyet a haverokkal, erre van most szükséged.

Sóhajtva kinyitom a szemeimet. Nem bírom megállni, a tekintetem vizslatva fut végig a környéken. Senki sehol. Hát persze. Megakad a szemem egy kukán a motorom melletti padnál. Hirtelen felindulásból megyek felé, és egy erősebb rúgástól szinte kitépődik a helyéről. Nyikorogva himbálódzik a helyén, a tartalma a betonon landol, csak pár üres, összenyomott sörösdoboz marad az alján. Hah, rögtön jobb. Kiveszem a dzsekim belső zsebéből a cigis dobozomat, egy szálat kihúzok, majd a markomba rejtem az eső elől. A telefonom mellett lapul a motoros öngyújtóm, amit szintén kihúzok, megpróbálom nedvesség mentesen meggyújtani, és azonnal letüdőzöm.

***

Lassan 20 perc is eltelik, mire felülök a motorom nyergébe, és a főútra hajtok. A sisakomat kivételesen nem vettem fel. Jobban esik most nélküle. Megállás nélkül repesztek a főúton, így fél 1 körül már nem nagy a forgalom. Néhány piros lámpán is sikerül áthajtanom... remélem annyira a zsaruk se járőröznek.

A klub elé érve lazán lepattanok a motorról, a riasztót bekapcsolom, majd betérek a klubba. A biztonságiak nagy vigyorral néznek rám, egy baráti öleléssel üdvözöljük egymást a fiúkkal. Beljebb megyek a helyiségben, keresem az én csapatomat. Sehol senki. Mindenhol csak idegen arcok, páran a kezüket nyújtják felém, régi ismerősök. Zackéket viszont nem látom. A színpad mellé érek, az alkalmazottak nagyon ügyködnek fent, a fényeket és hangszórókat szerelik össze. Mi készül itt?

- Engem rángatsz ide, erre te késel! - üt a hátamra egy nagyobbat Zack nagy vigyorral. Nem volt más rajta, csak egy szakadt farmer. Komolyan, még cipő sem!

- Öm... ugye tudod, hogy nem sztriptízbárban vagyunk? - röhögök fel, mire a csapatunk többi tagja is hasonlóan alulöltözve jelenik meg a háttérben. - Ugye most szórakoztok velem?

- Nem, tekintettel, hogy a Night Vision-ben gyakran tartanak sztriptízt nők és férfiak egyaránt, gondoltam dobjuk be mi is magunkat. Szóval pofa befog, kapd le a dzsekit, selyemfiúnak állunk ma éjszakra! - nyom a kezembe egy poharat, valami átlátszó folyadékkal benne. Gyanítom, hogy vodka lehet. Vállat vonok, alapvetően nincs ellenemre a dolog. Lehúzom a piát, majd leveszem az ázott dzsekimet, az egyik bikinis csajnak dobom, aki nekünk segít felkészülni a műsorra. Az öltözőkhöz megyünk Zackel, a többiek már a backstageben járkálnak, készülődnek vagy épp isznak.

- Szóval, mi vett rá, hogy az éjszaka közepén felzavard az alvó oroszlánt? - támaszkodik az ajtónak Zack, miután magunk után becsukta. Éppen az átázott Conversemet rúgom az ágy lábához.

- Nem számít, csak basszunk be! Majd holnap esetleg megbeszélhetjük. Egyszerűen felejteni akarok, bulizni és végre kicsit jól érezni magamat!

Megemeli a kezeit.
- Mi itt vagyunk, bármi van! - egy sporttáskához sétál, amiből kivesz egy hasonló szakadt farmert, egy Klein alsógatyát és szintén Klein férfi parfümöt. A kezembe dobja mindezt. - Öltözz át, van 5 perced rá! A hűtőtáskában - mutat a sminkasztal mellé - van pár pia. Haladjál!

Miután magamra maradok, leveszem a vizes ruháimat, lazán a kanapéra dobom, hamar átveszem a kapott ruhákat, majd egy kicsit leülök a tükör elé. A hűtőtáskából már kivettem egy üveg Kalinkát, egy kis Red Bullal felturbózva melegítem fel a testemet. Ráhangolódom az éjszakára. Rendben van, Emma Lloyd. Ha neked nem kellek, más szívesen melegíti be mellettem a paplant. Keress magad mellé valami okostojás kockát, mellette biztos sokkal boldogabb leszel. Nem való melléd egy magamfajta.

Lehúzom a maradék Red Bull vodkám, és kimegyek a srácokhoz, akik már a színpad két oldalán vártnak rám. Beállok a jobb oldalra Zack mögé, és a zenénk el is indul. Maroon 5 feldolgozás, az Animals kicsit lassabb, szexibb változata. Egyszerre indulunk fel a színpadra. Amilyen üvöltés, sikítás és tapsvihar fogad, az egyszerűen leírhatatlan. A zenét is simán túlharsogják. Nagy vigyor húzódik mindannyiunk ajkára. Én lazán a hajamba túrok, mire még nagyobb lesz az ováció. Csak a szemem sarkából látom, hogy Zack két hüvelykujját a nadrágjába dugja, és lejjebb húzza, így a Klein felirat kivillan. Az összes lányt őrületbe kergetjük, közben a pasik mind a háttérben meghúzódva nézik a műsort rossz szemmel. Gyanítom, hogy sokan lesznek szinglik az éjszaka után, ahogy többek között én is. Akkor vadásszunk!

HItaly:)