Apró incidensek ( V. fejezet )

*Emma szemszöge*

Kilépek a hátsó ajtón a hideg éjszakába. Reszketek, de ez belülről jön. Óvatosan lépkedek a sötétségben, mindenhol árnyakat látok, szemem sarkából figyelek mindenkit. Még a végén paranoiás leszek. Kapkodom a levegőt, szinte szúr belülről, de nem bírok lenyugodni. Valaki megfogja a vállam, mire ösztönösen hasba vágom a táskámmal. Ismerős nyögést hallok, a rám törő bűntudat mar belülről.

- Zack? Te vagy az? Jesszusom, annyira sajnálom! Én nem aka...

- Semmi baj. Mit hordasz te a táskádban? Téglákat? - Hangszíne vidám, viszont hallatszódik a fájdalom is.

- Olyasmi. - Bágyadtan mosolygok, szívverésem még mindig az egekben.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved velem jönni haza? A mai produkciód után szeretném, ha épségben és lehetőleg egyben érnél haza.

- Van kedvem, köszönöm. - Belé karolok, szinte rögtön biztonságban érzem magam. Talán a hihetetlenül férfias illata miatt? Nem tudom. Beszélgetni kezdünk, ám amint a klub bejáratához érünk, meglátom Damont, aki egy csaj torkán dugja le a nyelvét. Nem látom jól az arcát, de talán jobb is. Így is felfordul a gyomrom a

nyíltan kibontakozó szextől. Aztán pozíciót váltanak, és meglátom Ashleyt. Ezt nem hiszem el! Szaporán veszem a levegőt, düh és megalázottság kavarog bennem, de legfőképpen árulás. Bár miért is érdekel ez engem ennyire? Zack előzékenyen elhúz, mielőtt még megláthatnának minket. Ki vagyok borulva, ez már biztos. Összekulcsolja a kezeinket, így próbál lenyugtatni, ami furcsa módon sikerül. Melegen rám mosolyog, amitől elolvadok, és már el is felejtettem ezt az incidenst. Egész úton beszélgetünk. Annyit nevetek, hogy még a könnyem is kicsordul. Zack pont olyan srác, akit mindig is elképzeltem magam mellé. Kedves, aranyos, okos, és hihetetlenül jóképű.

A kerítést markolom, figyelem ujjaim mozgását, csak ne kelljen rá néznem. Egyáltalán nem akarom, hogy vége legyen ennek az estének. A csendet ő töri meg.

- Nos, ideje haza mennem. Teljesítettem a kötelességem, most már más ártatlan lányokat kell megmentenem. Vagy épp elrabolnom. - Beleütök a karjába, ő pedig úgy tesz, mintha fájna neki. Mosolygok, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve gyors puszit nyomok az arcára, majd egy halk 'szia' után besurranok a házba.

 Másnap reggel, amikor zenét hallgatva ülök egyedül a teremben, kezemben a kávémmal, nagyon örülök, hogy hamar kivetett az ágy. Végig tudok gondolni mindent a tegnap estével kapcsolatban. Damon még mindig ellenséges velem valamilyen okból, hihetetlenül bunkó, ugyanakkor remek táncos. Zack viszont teljesen ellentéte. Az eszem azt diktálja, hogy Zack a nekem való, mégis Damon olyan szinten meg tud babonázni, amire még Nick sem volt képes. Nick mindig is az a dögös szomszédsrác volt, szőke hajával és zöld szemével, mégsem lett semmi komoly köztünk. Régebben mindig csodáltam, ahogy Damon táncolt. Sokszor figyeltem titokban, de ő erről mit sem tudott. Tehetség bőven van benne, mégis csajozáshoz használta inkább. Kinyílik az ajtó, és mit ad Isten? Persze, hogy Damon bukkan elő, pilótaszemüvege mögül bámul rám.

- Hát te? - Értetlen arcot vág, majd lehuppan mellém. Alkarjait összekulcsolva pihenteti combján. .

- Nem tudtam aludni. És te mit keresel itt? Azt hittem, először hazaviszed Ashleyt.

- Minden reggel hamarabb jövö... Álljunk meg! Honnan tudsz Ashleyről?

- Nem volt nehéz észrevenni, hogy a nyelved a torkában végezte. Remélem, nagyon jól szórakoztál. - Ördögi vigyor terjed szét az arcán.

- Mi van?

-Te féltékeny vagy.

- Én nem vagyo…

 - Első szabály: ha valaki rögtön rávágja a vád ellenkezőjét, akkor igaz. Engem nem zavar. Van is miért féltékenynek lenned.

- Mekkora egy öntelt, faragatlan...

- Hallgatlak. - Arcán hatalmas vigyor, nem is leplezi, mennyire élvezi a helyzetet.

- Nem fogok miattad káromkodni. De remélem, tudod, hogyha Ashleynek bármi baja esik, akkor...

- Nem feküdtem le vele. Hívtam neki egy taxit, és hazaküldtem. Bár, nem tudom, mennyire tartozik ez rád. Amúgy is, ha jól tudom, te is elfoglalt voltál tegnap. Undorító volt Zacket hallani, miközben rólad ömlengett. - Akármennyire próbálkoztam, nem tudtam visszatartani a mosolyom.

- Én sem feküdtem le vele, ha erre célzol.

- Meg is ölném... - motyogja halkan, én viszont meghallom.

- Csak nem féltékeny vagy?

- Nem szeretem, ha a barátaim lepaktálnak az ellenséggel. - Egy szúrós megjegyzést intéznék felé, de belép Jess, és megakadályozza kirohanásomat.

- Hát ti? Csak nem kezdtek jóban lenni?

- NEM! - harsogjuk egyszerre, és rögtön messzebb csúszunk egymástól. Dühösen meredek Jessre, mire ő védekezőn felteszi a kezeit.

- Ha megjönnek a többiek, kezdhetjük a próbát.

Eleinte nagyon döcögősen megy minden. Folyton hibázunk, aztán persze szitkozódunk. Damonnak ehhez szerintem külön szótára van. Az első két óra gyötrelem, aztán valami megpattan, figyelünk a másikra, olvasunk a másikban, majd annyira belelendülünk, hogy mindenki megáll és minket néz. Nem tudok máshová nézni, csak abba a gyönyörű kékségbe, ami mindig megbabonáz. Megpörget, kecsesen leenged, hajam a földet súrolja, aztán leáll a zene, ezzel pedig ő is. Kapkodjuk a levegőt, kezemet a homlokomhoz nyomom. Jess tapsol, aztán füttyent egyet.

- Na, gyerekek, ilyen az igazi tánc. - mosolygok, aztán ránézek Damonra, aki szintén engem néz. Egy pillanatra összekapcsolódik a tekintetünk, aztán mindketten elkapjuk.

 Még egy óráig gyakorolunk, hihetetlenül jól megy már a tánc. Kezdtünk kidolgozni egy saját koreográfiát is, és nagyon sok mindenben egyet értettünk. Furcsa mód kedvesebb lett. Vagy csak én vagyok beteg. Amint kilépek az ajtón, megpillantom Zacket. Farmert, egy fekete AC/DC-s pólót visel szintén fekete bőrdzsekivel. Szájából kifújja a füstöt, majd kidobja egy kukába a cigit. Egy hihetetlenül dögös mosolyt villant rám, miközben, mint egy vadmacska, közeledik felém.

- Szia!

- Szia! Mi az, eltévedtél?

- Nem, érted jöttem.

- Értem? - Gyengéden lecsúsztatja a vállamról a táskám, hogy áttegye a sajátjára.

- Gondoltam, elmehetnénk valahová. Mit szólnál egy kávéhoz?

- Nem tűnsz kávés típusnak. - Megint egybefűzi ujjainkat, így indulunk el lassan.

- Pedig tényleg szeretem. - Ismét az a vigyor! Hasamban élvezetesen húzódnak össze az izmok. Miket ki nem vált belőlem ez a srác!

- Sok boldogságot az ifjú párnak! - Szólal meg mögöttünk egy gúnyos hang.

- Hé, haver! - biccent Damonnek Zack. Furcsa mód, rivalizálás vibrál a levegőben. - Damon, én...

- Isten ments, hogy magyarázkodj nekem. Nem érdekel. Jó mulatást. - Direkt neki ütközik a vállamnak. A gyomrom nagyot zuhan, vissza a helyére.

- Ne is foglalkozz vele. Gyere, érezzük jól magunkat! - Egy puszit nyom az arcomra, és maga után húz. Be kell vallanom, igaza van, hallgatok is rá. Mosolyt erőltetek magamra, majd boldogan követem.

BlondyBo ;)