Pörgésből a semmibe ( IV. fejezet )

*Damon szemszöge*

- Ide se jövünk többet. – dünnyögök bele idegesen a whiskymbe.

- Jaj, hagyjad már magad! Mi a frász bajod van vele? Nagyon rendes lány, nem is beszélve, hogy egy igazi szépség. Ha nem ismernélek, azt hinném, belezúgtál.

Megfeszülnek az izmaim, nem kis akaraterő kell, hogy itt helyben pofán ne vágjam, de ezzel csak neki adnék igazat. Felpattanok a helyemről, rángatva magammal Zacket is.

- Unalmas a buli, pörgessük fel a hangulatot!

Elterelés: 5*. Tudom, a tánc éppolyan fontos neki is mint nekem, bármit elfeledtet vele. Nem vágom, miért nem jön Jesshez edzeni, kikapcsolódhatna, haverok között lehetne. Majd megpróbálom újra rávenni.

A parkett közepére érve, túlharsogva a zenét, megpróbálunk odaordibálni a DJ-nek, hogy rakjon fel valami pörgősét Felcsendül az első dallam. Rögtön megismerem, az egyik kedvenc számom. Example: Skies Don’t Lie. Egymásra nézünk Zackkel, egy biccentés, és kezdődhet. Becsukott szemekkel ütöttem a ritmust a lábammal, vártam a megfelelő pillanatot, majd mikor eljött, szinte egyszerre mozdultunk. Teljes improvizálás az egész, nem beszéltünk meg semmit előre, mégis úgy tűnt, mintha hetek óta ezt gyakoroltuk volna. A vérünkben van, 5 éves korunk óta táncolunk, elég jól kiismertük egymást, nem nehéz együtt dolgoznunk. Nem gondolkodunk, hagyjuk, hogy a zene uralja a testünket. Pörgések, szaltók előre, hátra, bukfenc és a többi… elég izgalmas számot raktunk össze ennyi idő alatt, még engem is meglep.

Ki vagyunk fulladva, úgy lihegünk, mintha egy süllyedő hajóba ragadtunk volna, és az utolsó levegőt is magunkhoz akarnánk venni, de nincs megállás. Pörögtem, mint egy Forma-1-es autó motorja. Érzem, ahogy kiáramlik testemből a stressz, helyére pedig befurakodik az adrenalin minden mennyiségben. Ahogy jöttek a számok, úgy folytattuk mi is az imprót. Egy pillanatra hátranézek, és csak akkor tűnik fel mennyien csatlakoztak hozzánk.

A következő dal a listán Tyga: Rack City-je. Na, ehhez kellenek csajok is. Meglátom a bárpultnál ülni egy hosszú, szőke hajú lányt, vörös miniruhában és magassarkúban. Megfogom a vállát, magam felé fordítom, majd a kezemet nyújtom neki.

- Hölgyem, megtisztelne ezzel a tánccal?

Csintalan mosolyra húzza vörösre festett ajkát, elfogadja kezemet és lazán lepattan székéről. Ahogy visszaérek Zacket keresem, kíváncsi vagyok, kit talál magának. Viszont még nem látom.

- Ugye tudod a dörgést, cica?

Egyet biccent, majd a pólómnál fogva húz közelebb magához. Hmm, megbátorodott a kislány. Ez tetszik. Egy ideig hagyom, had vezessen ő. Rá kell jönnöm, elég jól végzi a dolgát. A ruha semmiben nem gátolja, pörgésektől kezdve, átlendüléseken át bármit kész megcsinálni. Nem is beszélve a feltűnő nyomulásáról. Igazából nem zavar, sőt nagyon tetszik a dolog. A csaj egy igazi főnyeremény, gyönyörű, tehetséges, jó fej, kell ennél több?

Elmélkedésemből hamar kizökkent Zack és partnere. Istenem annyi más csaj van még itt, miért pont őt találta meg magának? Egyébként is nem kéne neki dolgozni? Hihetetlen, hogy el tudja cseszni a hangulatomat. Fel kéne használnom az ingerültségemet.

Ügyesen átirányítom Asht, hogy Zackék mellé kerüljünk, majd két szám közti szünetben odaszólok neki.

- Bekaphatod!

Nem várom meg a választ, belekezdünk egy másik koreográfiába. Még láttam, hogy Zack megrázza röhögve fejét, Emma szemében viszont mást figyeltem meg. Zaklatott, sértődött, és talán… féltékeny? Csak nem? Gonosz mosolyt varázsolok arcomra, majd magamhoz húzom Asht, az eredeti mozdulatomtól kicsit eltérve. Ash úgy gondolja, hogy kihasználja a közelségemet, mivel teljes megdöbbenésemre magabiztosan számra tapasztja sajátját. Nem húzódtam el, inkább viszonoztam ezzel is tovább húztam drága Emma agyát. Remélem, elérek ezzel valamit. Ha nem is, az sem baj, ez a csaj eszméletlenül csókol.

- Nincs kedved eljönni hozzám? Van egy jó koktélom, szívesen meginnám veled! – veszek fel egy féloldalas, szívtipró mosolyt.

- Reméltem, hogy megkérdezed! Már indulhatunk is! – adott még egy puszit ajkaimra, majd gyorsan elszaladt a bárpultnál hagyott táskájáért.

Győztes mosollyal indultam én is Zackék fele.

- Elmentem, action van, majd holnap felhívlak! További jó szórakozást Miss. Kedvességgel…

Be sem tudtam fejezni mondandómat, Ash újra megragadja pólómat, és kifelé húz a klubból. Tetszik ez a magabiztossága, általában szeretek én vezetni, de most kifejezetten élvezem a helyzetet. Még egy gyors mozdulattal kikapom a boxunkból a dzsekimet, intek a fiúknak, majd megyek Ash után.

Eltelik egy kis idő, mire rájövök, kivel is jöttem el. Aha, szóval ezért volt olyan ideges.

- Várj egy kicsit! Te nem Emma barátnője vagy?

- De, de ne aggódj, nem fogja megtudni!

Értem, szóval részeg. Ebben az esetben hívok egy taxit. Bármilyen keménynek tűnök, akkor sem szoktam összefeküdni minden második csajjal. Ha meghívok magamhoz valakit, először tényleg szeretném megismerni, iszogatunk kicsit és utána jön, aminek jönnie kell. Így viszont nem történhet semmi. Nem szeretek egyéjszakás kalandokba keveredni, főleg ha a másik fél nem is emlékszik rá.

A telefonjából kikeresem az anyja számát. Először elmondom neki mi történt, utána elkérem a lakcímüket, végül taxit hívok. Nagy nehezen betuszkolom, elmondom a sofőrnek a címet, és egyedül maradok az éjszakában. Hát, ez a napom se úgy telt, ahogy akartam, még a bennem lévő 2 pohár whiskyt sem érzem. Biztos kiadtam magamból a tánc miatt. Úgy döntök, még nem megyek haza, inkább sétálok egyet a városban. Muszáj összeszednem magamat és a gondolataimat.

HItaly :)